A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934

Drescher Pál : Mit olvas a Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókjainak közönsége?

72

mint a férfiaké. A modern élet figyelője előtt e tény nem meglepő. Sok minden magyarázza ezt : a nők védettebb társadalmi helyzete, a kenyérgondoktól való mentesség (háztartásbeliek), a zaklatottság hiánya, az otthon nyugalma, a bővebben rendelkezésre álló idő, lélektani adottságok, mint : a durvától, a rúttól való ösztönös tartózkodás, a férfiénál készebb természetes ízlés, magasabb szépérzék stb. A detektívregény például par excellence férfiolvasmány. (Ki látott már nőt kalandregényt olvasni?). A nőben teljesen hiányzanak az efajta huszadrendű esztétikai élmény lélektani előfeltételei. E sivár modern intellektuális semmiségek neki mit se mondanak. Ez az élvezet idegen előtte. Ami kedélyvilágát érintetlen hagyja, azzal nem törődik. A férfi e tekintetben örök serdületlen. Öreg gyermek. Nincs mi visszatartsa e szellemi lim-lomtól, alacsonyrendü, idegizgató játékszertől.

A legmagasabb irodalmi ízlést a »háztartásbeli nő« gyűjtőnév alá vont olvasók olvasmányai mutatják. Idegen nyelven is ők olvasnak legtöbbet. A munkásság művelődési hajlama meglepő s olvasmányának színvonala is tiszteletreméltó. A könyvek kiválogatásában természetesen némi része a könyvtár tisztviselőinek is van, kik különös gondot tartoznak fordítani a munkásság vezetésére.

Legyen szabad itt végezetül megemlékeznem a fiókkönyvtárak tisztviselőinek munkájáról is, mely nagyban hozzájárul e művelődési intézetek elismerésre méltó eredményeihez. E statisztikai kimutatásokat vizsgálva, meg kell állapítanunk, hogy a könyvtár tisztviselői nagy általánosságban hivatásuk magaslatán állnak s jól végzik munkájukat. Hibák azért elvétve, szórványosan előfordulnak. De ezek oly hibák, melyek a könyvkölcsönzésnek tömegénél fogva szükségképpen mechanizálódó munkája közben észrevétlenül esnek. Nagyjában és egészében a végzett munka csak elismerést érdemel.

Ennyi szellemi fermentumot bocsát a főváros lakossága közé a Fővárosi Könyvtár nap-nap után. Jó erők ezek, melyek el nem múlnak s hatásuk nem kicsinyelhető. Az erő megmaradásának elve a szellem síkján épp annyira érvényes,, mint a fizikai világban.