A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Koch Lajos : Matlekovits Sándorné-Szuk Róza naplója (A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata)
114 val az egyetemen már pályadíjat is nyert), de nem nyeri el s így Pest városa tollnoka: lesz. 1866-ban a pesti egyetem magántanárrá habilitálja, majd a kiegyezés után fogalmazó lett a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumban. Ettől kezdve gyorsan emelkedik pályáján. Egyik könyve a másik után jelenik meg. Az Akadémia 1873-ban alig 31 éves korában levelező tagjául választja meg. 1875-ben Horn Ede halálakor mint titkárt a vámügyi osztály vezetésével bízzák meg, 1878-ban miniszteri tanácsos, 1880-ban államtitkár. Többször utazik a kormány megbízásából Berlinbe, hol Bismarcknál is hivatalos. 1885-ben ő rendezi az országos kiállítást, melyért a Szt. István-rend középkeresztjét kapja. E kiállításnak olyan sikere van, hogy a kiállítók Jókaival üdvözöltetik Matlekovitsot negyvenharmadik születésnapján. 1890-ben, midőn a minisztériumot kettéosztják, nyugalomba megy s v. b. t. t. lesz. Többször volt államtitkársága alatt képviselő. Nyugalomba- vonulása után több ipari és kereskedelmi vállalat vezetésében vett részt. Nagy szakirodalmi munkásságot fejtett ki, kisebb és nagyobb irodalmi dolgozatai megközelítik a négyszázat. A Matlekovits-házaspár szegényen került össze. Midőn egybekelnek Matle- kovits még csak miniszteri fogalmazó. Pályáján való gyors emelkedésével, ha nem is gazdagságot (vagyont nem gyűjtött, bár megtehette volna), de nagy jólétet teremtett családjának és házuk egyik központja lett Budapest zenei és irodalmi életének. Matlekovits lelkes zenebarát volt, kitűnően zongorázik, egyike a legjobb prima vista játékosoknak és szépen gordonkázik (Szűk mester tanítványa). Fiatal éveiben quartett társasága volt, melyben Erkel Ferenc is résztvett. A Wesselényi- utca 2. (1882-ig), Dohány-utca 12. (1882—1900-ig) majd Árpád-utca 6. (1900— 1915-ig) és később Veress Pálné-utca 9. (1915—halálukig) szám alatt levő lakásuk szalonjában rendezett estélyeiken, úgy mint napjainkban Hubay Jenő palotájában, minden nevezetesebb magyar és Pesten járt külföldi muzsikus résztvett. Estélyeik városszerte híresek voltak magas művészi színvonaluk folytán s a meghívottak sorában a művészeken kívül a diplomáciai kar és az előkelő társaság tagjai is megjelentek. Az estélyek egyik főszáma a bájos háziasszony gordonkajátéka volt. Ezen estélyek egyikén játszotta el Kacsoh Pongrác az 1904. év tavaszán a készülő János vitéz sok szép részletét nagy tetszés mellett s itt nyert buzdítást további munkája számára. Ezek a zenei esték azonfölül, hogy lelki szükségletei voltak a Matlekovits-házaspárnak, egyúttal pihenő órái is voltak a nála hivatalosan eljáró külföldi képviselőknek és kormányférfiaknak, akik mindig hálásan köszönték meg a házuknál töltött szép órákat, az ott nyert kellemes benyomásokat és a szívélyes fogadtatást. Akik a Matlekovits-házaspárt közelebbről ismerték, tudták, hogy milyen áldozatkész, gyöngéd, nemesszívű, melegkedélyű emberek, akik bármikor hajlandók voltak jót cselekedni. Hízelgés és hálavárás nélkül, leggyakrabban titokban, igyekeztek egész életre kiható jószolgálatot tenni felebarátaiknak. Matlekovitsék családi élete példásan boldog volt. Szűk Róza a napló tanúbizonysága szerint rendkívül jószívű, gyöngéd, figyelmes teremtés volt. Matlekovits- ról ugyancsak a naplóból tudjuk, hogy mennyire szereti Rózát s ez a nagy szerelem egész életükön át megmarad. Matlekovits rendkívül puritán ember volt, ki családjáért rajongott s érte minden áldozatra kész volt. S az a Szűk Róza, ki a naplóban nemcsak mint nagy művésznő, hanem mint testvéreiért rajongó, szüleit imádó leány jelenik meg, férjhezmenetele után a legszeretőbb feleség, leggyöngédebb anya, kinek egyéni szeretetreméltósága, kiváló női erényei és művészi qualitása férje házát a legelőkelőbbek egyikévé tette s a nagy művésznő, a későbbi Matlekovits kegyelmes asszony, a legbájosabb háziasszony, ki szalonjában az előkelő tónust választékos finomsággal tudta művészi harmóniába egyesíteni. Valóban ideális házaspár volt s Szűk Róza nem csalódott akkor, midőn naplójában azt írta,
