A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934

Koch Lajos : Matlekovits Sándorné-Szuk Róza naplója (A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata)

103

versenyútjára, de még ebből a kevésből is tud egy unokatestvérének, ki Bécsből Pestre tart, utiköltségrevalót juttatni.

Amint művészetében nem csupán virtuóz, úgy nem keresi mindenáron az érvényesülést, a sikert. Biztos művészi öntudata sejteti vele, hogy azt amúgy is eléri. Szenvedélyes dicsőségszomj nem emészti, mint későbbi naplóíró társát, Baskircseff Máriát, tudja, hogy a dicsőség csak múlandó s érzi, hogy állandó kísérőjévé nem szegődtetheti maga mellé. Ennek tudatában okos józansága visszavezeti őt a dicsőség rögös pályájáról a polgári élet szolidságába és jólétébe s igénytelen, egyszerű egyénisége itt meg is találja a kárpótlást. Szűk Róza kronológiailag is egyike az első európajáró magyar zeneművészeknek. Művészi pályáján sok sikere mellett csalódások is érik, igazi konfliktusai azonban nincsenek. Nem válik a szalonok elkényeztetett kedvencévé, sőt egyenesen rosszul érzi magát ott s igyekszik magát azok hatásai alól kivonni. A párisi szalonokba szóló meghívásoknak eleget tesz, de jobban érzi magát, ha az elvégzett műsor után nem marasztalják s az estélyről eltávozhatik. Az estélyeket kizárólagos ugródeszkának tekinti Párisban rendezendő nyilvános hangversenyéhez. Önuralma, fegyelmezettsége sohasem hagyják el, csupán egy ízben támad majdnem konfliktusa Párisban Metternich hercegnővel. Midőn a hatalmas, de csúnya hercegnő meglátja a ragyogó szépségű leányt s mindenáron meg akarja akadályozni szereplését, a hatalom és szépség összemérik fegyvereiket ; a szépség egy pillanatra meghátrál, a művészet azonban lefegyverzi a hatalmas hercegnőt.

Szűk Róza hangversenyei során sokat utazik. Magyarországi hangversenyútjain eljut csaknem az ország minden tájára, Szeged, Temesvár, Arad, Zombor, Baja, Lugos, Nagyszeben, Brassón keresztül Bukarestig. Egy másik hangverseny- útón állomásai : Békéscsaba, Gyula, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár. Más

alkalommal a Felvidék van soron : Balassagyarmat, Ipolyság, Eger, Miskolc, Sátoraljaújhely, Kassa, Eperjes. Majd a Dunántúl : Pozsony, Győr, Pápa, Balaton- füred, Pécs, Eszék. Külföldön Bécsben, Párisban, Amsterdamban, Hamburgban, Belgrádban hangversenyez. Hangversenyei során sok mindent lát és tapasztal. Tudomást szerzünk a vidéki hangversenyélet kiáltó sivárságairól, a hangversenyek megrendezésének nehézségeiről s a nagy sikerek mögött rejlő anyagi zavarokról. Külföldi útjai leírásában bemutatja a bécsi udvar spanyoletikettes merevségét, a belgrádi konak patriarchális egyszerűségét, a francia szalonok intrikával telített raffinált világát.

E mellett bepillantást enged saját családi életébe is, sőt gyakran túlsókat foglalkozik nagynénjeivel és nagybácsijaival, de egyúttal látjuk a 19. század közepének polgári háztartását, életberendezkedését, a családtagok szoros együvé- tartozását s azon szigorú nevelési elveket, melyek mellett a korabeli leányok felnőttek. Kitűnő megfigyelései és megjegyzései vannak a szerelemről, házasságról és a korabeli női életről. Ezen nézetek mindig okos felfogását dicsérik. Az egész akkori pesti élet felvonul előttünk. Atyjával számos előkelő szalonba jár zenélni, hol a korabeli pesti társadalom kitűnőségeivel ismerkedik meg. Ügy a zenei, irodalmi, mint a politikai előkelőségekkel : Umlaufféknál és Gager táblabíróéknál a politikai világgal, Carina Anna, a későbbi Frankenburg Adolfné, estélyein az irodalmi nagyságokkal ; szülei házánál, valamint Sauer professzoréknál és Schwendtner apátnál a zenei előkelőségekkel. Ezen estélyek lefolyását kedves elbeszélő modorban, keresetlenül adja elő és sok olyan intimitást és apró megfigyelést ír le, melyeket sehol másutt nem találunk meg és éppen ezen kortörténeti adatok és leírások teszik a naplót igazán becsessé.

Igen sajnálatos, hogy Szűk Róza visszavonulása, illetve férjhezmenetele után a naplóírást nem folytatta. Az a gyönyörű szalónélet, melyet a Matlekovits