A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1933
Kelényi B. Ottó : Budai impresszumos nyomtatványok
36 Lauft des Kome-Sterns, bis zu dessen völliger Verlöschung . . . Augspurg, gedruckt bey Jacob Koppmayr, anno 1681.« c. nyomtatvány és a budai impresszumos nyomtatvány között annyira feltűnő, hogy a típusbeli azonosság esetét kell megállapítanunk. Ha tudniillik az említett nyomtatványnak pl. C/4 oldalát egybevetjük a budai jelzésű nyomtatvány első oldalával, a fraktur t betűk kopása, az m betű középső szárának alsó vastagsága, az £ karakterisztikus alakja és a szövegközti tulajdonnevek antikva típusainak azonossága arra a feltevésre vezet, hogy a két nyomtatványt egy nyomdában és egy betűtípussal nyomták. Természetesen az összehasonlításhoz szükséges volna a budai impresszumos nyomtatvánnyal azonos jellegű és műfajú szövegre is, amelyben a verssorok kikezdései, a sorok végén levő abreviaturák megoldása, az összehasonlításra újabb szempontokat nyújtana. Hogy a sorközök megállapítása, a nyomástükör szedésének méretei mennyire fontosak voltak e kisterjedelmű nyomtatványnál, erre mutat a címlap második oldalán a szöveg felett alkalmazott szokatlan ábra, amely minden valószínűség szerint nyomdatechnikai útmutatásul szolgálhatott. Az összehasonlításra kerülő szövegek műfaji és tartalmi eltérése nem nyújt támpontot arra nézve, hogy a két szöveget kritikailag is összehasonlíthassuk. A címlapok típusbeli eltérését szintén műfaji és formai különbséggel magyarázzuk, amelyhez még azt a körülményt is felsorolhatjuk, hogy az itt alkalmazott tertia, kettős tertia, közép- és garmond fraktur típusok annyira általánosak, hogy nagyobb összehasonlító anyag esetén talán e címlap típusaival készült egyéb nyomtatványok is feltalálhatok volnának. Mindezek alapján bizonyosnak vehetjük, hogy nyomtatványunk nem Budán készült. Megkockáztathatjuk azt a feltevést is, hogy a nyomtatványt az augsburgi Koppmayr-nyomdában nyomtatták, amit a colligatum több impresszummal el nem látott nyomtatványáról az azonos típusok miatt hasonlóan megállapíthatunk. Ami Heyll személyét illeti, a fenti adatok alapján biztosnak vehetjük, hogy ő nem is volt nyomdász és csak a könnyű sikerek reményében akart Budán nyomdát felszerelni. Különben számításaiban a budai nyomorúságos viszonyok miatt, az engedély elnyerése esetén is erősen csalatkozott volna. Akárki is volt a »Machometische Klagschrift« nyomdásza, igen valószínű, hogy az impresszumban költött nyomdahelyet alkalmazott, amellyel nyomtatványát érdekessé akarta tenni, de amellyel Buda jelentőségét önkénytelenül is emelte. * A második budai impresszummal ellátott nyomtatvány címe a következő :Jetcző Könyuetske, az Kibemindennapi dolgokat irunck; DAT IS W o n d e r e n, en 0 n v e r v a 1 s t e n, ITALIAAN- SCHEN WAAR-SEGGER, Of P r o g n o s t i c a t i e, op’t Schrik- k e 1 - J a a r 1688. Beschreven door den Verlichten Propheet, PATER MARCUS d’AVIANO, Capucyner Mónik, Professor der Mathematische, dat is Magische-Konst, tot Venetien, Vermaart door Wonderdaden, Voorseggingen, ende Heyligheydt. Gecalculeert op de hoogte van Buda, op den nieuwen stijl. In Nova fert animus, mutatas dicere formas & c. Ovid. Daar, ouw’Jaaren, Pzaat nieuw’ Maaren. Gedrukt tot Buda, in de Hungersche Taale, By HANS BERGSTEIN, uyt des Autheurs eygen schritten V e r t a a 11 d o o r T A C I T U S IGNORAMUS, 0 P. P. 4°, 48 nn. p.
