A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Koch Lajos: Brahms Magyarországon
71 halkul el az egész tétel. Mielőtt áttérünk Brahms két legnagyobb magyaros kamarazeneművére, az op. 111. és 115-re, foglalkoznunk kell az a-dur (op. 100.) hegedűzongoraszonátával. Thuni szonátának hívják (mert a svájci Thuni-tó mellett írta 1886 nyarán), de másképen Mesterdalnok-szonátának is hívják, mert az első tétel főtémája a Mesterdalnokok versenydalára emlékeztet. E szonátának rendkívül érdekes a d-mollban írott második tétele. Végtelenül finom esti hangulat vonul végig e tételen. A bájos esti hangulat álmodozásába folyton beleszól egy magyar motívum, mintegy emlékeztetőül a Magyarországon eltöltött boldog időkre. Az álmodozó lassú tétel tempója állandó marad (Andante tranquillo) a visszatéréseknél, viszont a vele váltakozó gyorsabb (magyaros rész) tempó folyton változik, minden ismétlődésnél gyorsabb lesz : vivace (M. = 56.), vivace di pu (M. = 66.) vivace (M. = 69.), mintha csak vissza akarná magát kényszeríteni a thuni álmodozásból a nagyvilágba. — Az öregedő Brahms két szép magyar vonatkozású műve az op. 111 -es g-dur vonósötös (1891) és az op. 115-ös h-moll klarinétquintett (1892). A g-dur vonósötös, bár a késői Brahms-kompozíciók közül való, mégis egyike Brahms legüdébb műveinek. A teljesen érett, kiforrott művészt látjuk magunk előtt, ki előtt sem technikai, sem tematikus akadály nincsen. A mű kedélyes hangulata csak egyszer törik meg, a harmadik tételben, helyenkint azonban schuberti hangokat üt meg. Elsőrangú mestermű. Brahms itt is merít a magyar zenéből, a mű második és negyedik tételében magyar népi motívumokat szólaltat meg. A második tétel (Adagio, 2/4 d-moll) románcszerű. Valami visszafojtott szenvedély lappang benne s az előtte nem sokkal megjelent cigánydalokkal rokonságot tart. Ez a kissé bánatos tétel az első és harmadik tétel (Ländler) kedélyes bécsi hangulatával ellentétben áll. Annál vidámabb azonban az utolsó tétel csárdása. Ez a tétel jellegzetes zingarese, mely Brahms kedvelt műformája. Kitűnő ritmikájú főtétel vezeti be (Vivace non troppo presto 2/4 g-dur) a fugaszerű feldolgozást. A jókedv itt egészen a rakoncátlan- ságig fokozódik, a tempó állandóan gyorsul s a mű nagyszerű friss csárdással végződik. A h-moll klarinétötös szintén egyik legremekebb alkotása Brahmsnak, csupa eleven költőiség. E mű megírására Brahmsnak a meiningeni udvari zenekar kivételes tehetségű klarinettistájával, Mühlfeld Richarddal való barátsága adta meg az impulzust. Mühlfeld korának legnagyobb klarinettistája volt s hangszerének olyan virtuóza volt, hogy Brahms az ő tiszteletére valósággal új kamarazeneműfajt teremtett. A két klarinét-zongoraszonátát, op. 120. f-moll és esz-dur, azonfelül klarinéttrióját, op. 114. és a szóban forgó klarinétquintettet Mühlfeld művészete sugalmazta. A klarinétötösön az ősz bájos hangulata vonul végig. Hermann Deiters azt írja róla, hogy olyan ez a mű, mintha Brahms visszapillantana benne egész élete munkásságára. Az emlékezés csöndes rezignációja hatja át ezt az alkotást, melyben a szigorú formákkal szemben is tesz némi engedményt, a lassú tételben egyenesen improvizál. A legkülönösebb gondolat, hogy a vonósnégyeshez a klarinétot kapcsolja, mely hanghatásában a mű őszi hangulatát pompásan adja vissza. A klarinét természetét, hanghatásait, talán még sohasem használta fel zeneszerző egy művében sem úgy, mint Brahms itt. A klarinét hangzásának minden árnyalata ki van aknázva s nagyszerű megfigyeléseken alapuló raffináltsággal van felhasználva. Minden tétele önmagában véve remekmű, legyen az a mélabús, finomérzelmű első tétel, a pusztai hangulatú második, a fátyolozott harmadik tétel moll-scherzójával vagy akár az utolsó tétel variációi. A mű második tételében, Adagio h-dur 3/4. majd Piu lento h-moll 4/4, gyönyörű magyar motívumokat szólaltat meg. E tétel talán a legszebb, amit Brahms valaha kamarazenéjében leírt. Brahms itt a magyar dalmotívumokat megnemesítette, idealizálta s a legtisztább művészet régióiba emelte föl. Itt már beethoveni szépségek mesgyéjén vándorol Brahms. A tétel dalformában van megírva s a gyönyörűen vezetett dallamvonalat
