A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Koch Lajos: Brahms Magyarországon
55 a düsseldorfi zeneünnepségek óta ismert, kinek kritikái egyengetik Brahms állandó bécsi letelepülését s aki öt annyira felhasználta később a Wagner elleni küzdelemben. Brahms ebben az időben még nem volt Wagner ellenes (amint végeredményben soha sem volt az) s Wagner bécsi tartózkodása idején Brahms buzgón segédkezett Cornelius Péternél Wagner műveinek zenekari szólamait korrigálni. Midőn hazautazik, 1863 tavaszán megkapja a bécsi Singverein meghívását karmesternek, amit el is fogad. Brahms nagy örömmel működött itt s tervbevette Bach, Händel, Schumann, valamint a 16. század mesterei karműveinek előadását ; mégis az 1863/64. évadra a karnagyi állást nem vállalja, elhagyja Bécset s hosszabb tartózkodásra Baden-Badenba, Karlsruheba és Svájcba utazik. Zürichben ismerkedik meg Keller Gottfrieddal, Kirchner Theodorral, az intim zongoramuzsika mesterével és Billrothtal, a zenekedvelő hires sebésszel, akikhez egy életen át tartó barátság fogja fűzni. Svájcból ismét Bécsbe tér vissza, ahonnan különböző hangversenyutakra indul. így jut 1867-ben Magyarországba s április 10-én Pozsonyban, majd 22-én és 26-án Pesten két önálló hangversenyt ad. Közben elkészül leghatalmasabb művével, a Deutsches Requiemmel. A művet, miután előzőleg három részletét Bécsben már előadták, Reinthaler Károly, a brémai dóm karnagya tanítja be s Brahms vezénylete alatt adják elő 1868 április 11-én oly sikerrel, hogy április 28-án meg kellett ismételni. Brahms, ha ugyan eddig nem volt az, ezzel a művével, valamint az 1869-ben megjelent Magyar táncokkal, egy csapásra híres ember lett s nevét mostantól kezdve a legnagyobbak között említik. 1871 végén állandó tartózkodásra Bécsbe költözik. 1872 szeptemberében a bécsi Zenebarátok egyletének meghívására újból elfoglalja a karnagyi állást, melyben három évig működik, az 1874/75. évad végéig, majd újból lemond Herbeck javára. Innen kezdve Brahms többé állást nem vállal, bár többször és több oldalról kísérleteztek vele. így felajánlották neki 1876-ban a düsseldorfi zeneigazgatói állást, 1879-ben a lipcsei Thomas-kantorátust, 1884-ben a kölni konzervatórium vezetését. Brahms azonban, akinek megélhetését közben szerzeményei biztosították, sőt szerény igényei mellett vagyont is gyűjthetett, többre becsülte a szabadságot s a felajánlott állások elfogadása elől kitért. Sok és nagy művének (op. 122-ig jutott el) előadása és azok előkészítése megkövetelte, hogy sokat utazzék. Ezeknek az utazásoknak meg voltak a maguk gócpontjai, ahol egy-egy szívélyes baráti kör propagálta műveit. Egy ilyen gócpont volt Budapest is. Brahms sokat és szívesen jött el hozzánk. Jelentős baráti kör várta itt s- ha eleinte még hosszabb időközben, később csaknem évente időzött Budapesten. Számos művének itt volt az ősbemutatója. Akárhányszor megtörtént, hogy egy frissen elkészült művének hatását itt próbálta ki s mindig megszívlelte pesti kitűnő zenészbarátainak tanácsát. Magyarországba Brahms először 1864-ben jött. Születésnapján, május 7-én, egy többnapos kirándulásra jött le Pozsonyba barátaival, Cornelius Péterrel és Tausig Károly zongoraművésszel Vrabély postaigazgató családjához. Vrabélyéknál két leány volt, Josephine (Brahms tanítványa) és Seraphine, ki Tausig mennyasszonya volt. Mindkét nővér kitűnően zongorázik s Seraphinnak Tausiggal való esküvőjén (1864 nov. 8.) Cornelius és Brahms a tanuk. Hangversenyezni először 1867-ben jött Magyarországba. Április 10-én Pozsonyban ad egy hangversenyt, majd április 22-én és 26-án Pesten rendez két önálló hangversenyt. E két hangversenyen Brahms saját műveiből előadta az op. 21. Nr. 1. Változatok egy saját téma felett, az esz-moll scherzot, a Paganini- variációkat, a Hándel-variációkat és ráadásul rögtönzéseit a Lujza-csárdás felett. A műsoron szerepelt még Brahms g-moll zongoranégyese, ehelyett azonban Beethoven Kreutzer-szonátáját játszotta Brahms Grün J. hegedűművésszel.
