A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Koch Lajos: Brahms Magyarországon
Brahms Magyarországon.*) A Centennárium alkalmából. Irta : Koch Lajos, könyvtári felügyelő. Ha végigtekintünk Brahms művészi pályáján, megfigyelhetjük, hogy annak igen számos mozzanata kapcsolódik bele a magyar zenei életbe. A zenei nagyvilágba tulajdonképen két magyar muzsikus vezeti be, két nagy magyar hegedűs, Reményi Ede és Joachim József. Halálos ágyánál pedig úgyszólván utolsó látogatója szintén két magyar, Goldmark Károly és Hubay Jenő. Brahms 1833 május 7-én született Hamburgban. Atyja szintén muzsikus, mint nagybőgős kereste kenyerét. Fia tehetségét korán felismeri s bár szűkös viszonyok közt él, mégis a legjobb hamburgi mesterekkel taníttatja. Zongorát Cossel Ottónál tanul, kinél a gyermek oly gyorsan halad, hogy egy hangversenyügynök már 1843-ban fel akarja léptetni a kis Brahmsot. Ez a kísérlet azonban Cossel ellenállásán megtörik s Brahms folytatja tanulmányait, de most már ellenponttant s zeneszerzést tanul a híres Marxsen Eduardnál, ki akkor Hamburg legkiválóbb zenetanára volt. Brahms bámulatosan gyorsan haladt előre tanulmányaiban s midőn Mendelssohn 1847-ben meghal, Marxsen ezt a merész kijelentést kockáztatja meg : a zeneművészet egy nagy mestere hányt el, de még nagyobb fog feltámadni Brahmsban. 1847-ben már nyilvánosan fellép egy Birgfeld nevű hegedűművész hangversenyén s 1848 szeptember 21-én rendezi első hangversenyét. A bekövetkezett forradalmi évek azonban alkalmatlanok voltak arra, hogy egy új tehetség szárnybontogatását egyengessék s így Brahmsnak kenyérkereset után kellett látni, elvállalván egy fürdőzenekar vezetését, majd pedig kisebb alkalmi zenéléssel, mely között bizony kocsmai muzsikálás is volt, kellett megélhetését biztosítania, míg végre az 1852-es év váratlan fordulattal köszöntött be Brahms életébe. Azon magyarok között, kik a balsikerű forradalom miatt menekülni voltak kénytelenek, volt Reményi Ede is, ki mint ismeretes, a szabadságharc alatt Görgey hegedűse volt. Reményi ekkor Hamburgban időzött, várva a kedvező alkalmat, hogy Amerikába hajózhasson. Közben természetesen hangversenyeket is adott. Egy ízben zongorakísérője megbetegedvén, helyettest keresett. De mondja el maga Reményi ismerkedésük történetét (New York Herald 1879. I. 18.) : »Egyik hangverseny napján *) E tanulmánynak Évkönyvünkben való közlésére az szolgáltatott alkalmat, hogy a Brahms-centennáriumra tervbevett, körülbelül ezerötszáz címből álló bibliográfiánkat a rossz gazdasági helyzet következtében beállott anyagi nehézségek miatt megjelentetni nem tudtuk, így a Könyvtár meglévő anyaga segítségével készült magyar és elsősorban budapesti Brahms- vonatkozásokat tárgyaló és bevezetésnek szánt értekezést, amely Koch Lajos bibliográfiai kutatásainak eredményeit is magában foglalja, e helyen adjuk közre.
