A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932

Kelényi B. Ottó : Erhard Schön magyar vonatkozású metszetei

46'

ablakos kisebb épület, mögötte pedig igen magas, a tető fölé még három emelettel kiemelkedő palota tűnik szemünkbe. Mögötte karcsú tornyocska körvonala látszik. Az előtérben két oromzatos épület látható, melynek legfelső emeletét boltíveken nyugvó, fedett folyosó köti össze. A baloldali magasabbtetejű épület fölött fióktornyocskáktól övezett, hegyes toronysüveg emelkedik. A jobboldali alacsonyabb, sarkán csigalépcsőtoronnyal, eresze alatt két kiszökő erkéllyel ellátott épület fölé hengerded torony emelkedik, körülfutó erkéllyel, hegyes süvegén gazdag erkélykoszorűval. Ez a torony kétségtelen, hogy a vár István-tornyát mutatja. Ettől kétoldalra a háttérben egy-egy oromzatos épület látható, amelyek közül az egyik keskeny, a másik pedig széles homlokzatával tekint a Duna felé. A palotákat dél felől tornyokkal megszakított várfal zárja körül.

A paloták alján a nyugati várfalak alatt terülnek el a kőfallal körülvett királyi kertek, amelyeknek fái között itt-ott különböző alakú tornyos épületek és lépcsőzetek tűnnek elő. Dél felé kis négyszögletes tér négy sarkán különös hagymatetővel ellátott, ablaknélküli kerek tornyok emelkednek, amelyek a későbbi metszeteken »aula marmorea« nevet viselnek. Ezek mögött az ostrom alatt megrongált körbástya romokban levő kaputornyával látszik. Fölötte fedett védőfolyosókkal kanyargó út vezet egy első, majd távolabb egy második várkapúhoz, amelyeknek emeletes épületéhez a domblejtővel együtt alászálló bástyafalak csatlakoznak és alul a Dunaparton tornyokkal megerősített védőművekben végződnek. Ennek a kanyargó útnak és a feltüntetett várfalaknak ábrázolása figyelmen kívül hagyja a távlat legelemibb szabályait, mert azt akarja föltüntetni, ami a valóságban a keleti oldalon látható, itt azonban falak és domb által el van takarva. Itt Schön a keleti lejtőn levő hatalmas bástyafalakat és azok aljában a Dunaparton akkor még fönnálló tornyos épületeket úgy akarta ábrázolni, ahogy azokat a Gellérthegy felől lehetett látni. Kétségtelen, hogy ezzel a rajzoló az ostrom menetét akarta érthetőbbé tenni. Természetes, hogy az ábrázolás módja rajzát zavarossá tette. Ettől délre, a dombkoszoruzta pesti látkép az előtérben pedig a Gellérthegy hatalmas tömege tűnik fel, alatta és oldalt a táborral. Salamon Ferenc a kép e részletét úgy magyarázza, hogy a rajzoló itt a Rácfürdőt akarta volna ábrázolni. Ez azért sem állja meg a helyét, mert a rajzolónak a fürdő ábrázolására a vár és a Gellérthegy közt elterülő síkon sokkal inkább lehetett volna alkalma, viszont az ábrázolás nehézségei ellenére nem mulasztja el, hogy a Gellérthegy alján elterülő fürdőt (Bad), a mai Rudasfürdőt ne említse. Igaz, hogy az északi oldalon elmulasztotta a bástyák feltüntetését, de ennek magyarázatát talán abban láthatjuk, hogy a rajzoló a déli oldalra, mint a megörökítendő esemény legfontosabb pontjára, nagyobb figyelemmel volt.

Az előtér, amely a kép kétharmad részét tölti ki, hegyes-dombos, fákkal és cserjékkel tarkított vidéket mutat. Az északi részen egy-egy pihenő és fegyveres őrjárat (das hussern wach) látható. A második fegyveres csoport mellett fallal körülvett, keletről és nyugatról kapuval ellátott kert helyezkedik el. A keleti oldalon tágas épület előterében fegyveresek. Az épület, amely körülbelül a mai Horváth-kert tájékán lehetett a »münch garten« fölírást viseli és nyilván a domonkosok kertjét ábrázolja. Innen a várfalak felé ösvény vezet a falak alatt levő »münch haus« jelzésig, amivel nyilván, téves helyen bár, a domonkosok házát akarta jelezni.68) A kert alatt sátortábor lovaskatonákkal »welsch leger« (a bretonok tábora«), »reiter leger« és »hussern leger« jelzéssel. A legalsó sátor bejáratánál egy katona a szárnyasvadászatról visszatérő, a kép bal sarka felől közeledő bajtársa felé integet. A császári táborsor az előtérben az első négy képrészen át vonul végig. A második rész hatalmas sátorépítménye Roggendorf sátrát jelzi (der von Roggendorff Hauptmann), amely mögött akasztófa képe látható, míg