A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Kelényi B. Ottó : Erhard Schön magyar vonatkozású metszetei
41 A Bées ostromlói című sorozat mellett egyideig egy sor zsoldos (Landsknecht) rajzolása foglalkoztatta Schönt. E képek Bécs védői (Verteidiger Wien’s) cím alatt ismeretesek. Ez a cím azonban minden alap nélkül viseli a Bécsre való utalást, mert ezt csak a Cseh tiszt44) (Ein behemischer Hauptmann) címet viselő lap szöveges részében találjuk meg. A Landsknecht-képek legnagyobb tömegben a 40-es évek elején készültek ; egyeseket közülük az 1536-ban elhunyt Dániel Hopfer rézre másolt át. A képek kiadója Meldemann és Guldenmund volt. A képek is egyideig még Beham hatását mutatják. Az ágyú mellett álló ágyúmester45) (Büchsemmeister) a gazdagabb hátterű zsoldosjelenetekhez tartozik, amelyek eredeti lenyomatokban csak a góthai gyűjteményben találhatók. Ezek között megemlítésre méltó elsősorban egy nagyterjedelmű lap, amely egy hadszertárost és sáncmestert46) (Zeug- und Schanzmeister) legénységével beszélgetve ábrázol, továbbá két lap, amely két-két ágyú megtöltését és előkészítését ábrázolja.47) A szöveges rész adatai szerint Bécs ostromára vonatkozik a fogoly törököket és két tevét maguk előtt hajtó zsoldosok képe.48) Ezzel tárgyban megegyezik a később sokszor reprodukált 1532-ből származó fametszet: A halál és a málháscsapat49) (Der drossamt dem dot) címmel. A szélesen elnyúló, jobbfelé vonuló zsoldoscsapat képe50) és a Münster ostromát ábrázoló lapok szintén Schön tipikus alkotásai közé tartoznak.51) Schön stílusa számára 1529-től kezdve épen a zsoldosábrázolások nyújtanak új, jellemző vonásokat. Amennyire a Bécs ostromlóit ábrázoló sorozatban Schön teljesen Behamtól függött, úgy a zsoldosképek arra nyújtanak példát, hogy miként függetleníti magát lassankint mesterétől. Leggyorsabban veszti el Beham hatását a lovak ábrázolásánál, amelyek Schönnél mozdulataikban sajátságosán merevekké válnak. Az emberi ábrázolásoknál különben kisebb mértékben mindig meg volt benne ez a vonás. Más a helyzet a viszonylagosan nagyalakú zsoldosábrázolásainál. A legtöbb zsoldos fényes, nyitott szemmel néz a világba. A széles körmök a párnás kezeken rövidre vágottak. A szélesvállú felsőtestek frontban állanak és ugyanezt a törekvést mutatják a nyomatékos súllyal gyakran meghajlott vállak. Ezek a vonások különösen azért említésreméltók, mert egyrészt Schön töröktárgyú ábrázolásaihoz, másrészt a Hans Sachs-féle elbeszélőköltemények illusztrációinak stiláris megalapozásához előtanulmányul szolgáltak. Az 1530-as évekkel elérkeztünk Schön rajzainak számunkra legérdekesebb csoportjához, Hans Sachs elbeszélőkölteményeinek (Spruchgedicht) illusztrálásához. Schön munkásságának utolsó érett gyümölcsei ezek és egyszersmind metszeteinek legnagyobb és legjelentősebb csoportját alkotják. Schönnek jutott az a dicsőség, hogy Sachsnak és néhány más nürnbergi kortársának költeményeit szemléltesse. Az elbeszélő költeménynek illusztrált röplap formájában való kiadásának szokása a század harmadik tizedében mindinkább elterjedt. Ezek a röplapok művészi szempontból kiemelkedő helyet foglalnak el a lapdíszítő (Brief- maler) ipar alkotásai között. A teológiai-polemikus lapok már ritkábbak lesznek, a hadi jelentések ábrázolása a töröknek Bécs falai alól való elvonulása után visszaesést mutat, az ujságszerű közlemények a kozmikus és tellurisztikus érdekességekről még nem érték el fénykorukat. E területről bennünket elsősorban a történeti tárgyú lapok érdekelnek. Schön történeti tárgyú rajzaiból 1530-ban adta ki Guldenmund a török ostrom alatt álló Bécs képét52) (História der türkischen belegerung der statt Wien . . . Anno 1529.) Sachs verseivel. E fametszetnek korabeli lenyomata hiányzik. Ennek kiadását ugyanis Sebald Beham által rajzolt és Meldemann által kiadott bécsi körkép (Rundansicht Wien’s) kiadása biztosításának érdekében betiltották. Az 1532. évvel Schön első magyar történeti tárgyú rajzához jutunk el, amely a török szultánnak Kőszeg alóli elvonulását és epizódszerűleg a vár ostromát
