A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
A Fővárosi Könyvtár 26. évi jelentése az 1932. évről
A Fővárosi Könyvtár 26. évi jelentése az 1932. évről. 26. Jahresbericht der Budapester Stadtbibliothek über ihre Tätigkeit im Jahre 1932. 26th Annual report of the Budapest Public Library for the Year 1932. Most, mikor legújabb évkönyvünket átnyújtom a közönségnek, nem mulaszthatom el, hogy a főváros vezetőségének, — elsősorban dr. Sipőcz Jenő polgár- mester, Liber Endre alpolgármester és dr. Némethy Károly tanácsnok uraknak, — hálás köszönetét ne mondjak azért a megértő és tevékeny jóindulatukért, mellyel könyvtárunk munkáját mindenkor méltányolni voltak készek. A főváros egyre romló költségvetési helyzetében, az elmúlt és a folyó esztendőben tettek főként tanúbizonyságot arról, hogy elevenen él bennük a felelősségérzet a főváros művelődéséért. Mostoha viszonyok között sem hagyták el könyvtárunkat s nem engedték lejtőre jutni azt az intézetet, melynek virágzása a főváros lakossága minden rétegének egyformán kulturális érdeke. Az anyagi érdeken túl, azok fölött, mindég érezték a főváros lakosságával szemben az erkölcsi, a kulturális gondoskodás szükségességét. A szellemi javak gondozásában és szétosztásában, mellyel a közület tartozik a köznek, a fővárosban a Fővárosi Könyvtár számára jutott a legfontosabb feladat. S a Fővárosi Könyvtár, miként a múltban, úgy a jelentés évében is igyekezett erősen megcsappant anyagi erőforrásai leggazdaságosabb felhasználásával feladatának eleget tenni. Hogy miként, arról a következő lapok részletes adatai igyekeznek tiszta képet adni. Minden esetre : a háborút követő nagy fellendülés után először kezd érezhetővé válni az anyagi eszközök keves- bedése. Ha a könyvtár forgalmának adatai süllyedés jeleit nem is mutatják még, de a szakember előtt nem kétséges, hogy az anyagi erőknek minden további csökkentése magának az intézménynek sorvadását fogja előidézni. Ma még jobb időkben gyűjtött tartalékaiból él a könyvtár, de ha azok elfogynak és a táplálás sem lesz kielégítő, úgy félő, hogy a Fővárosi Könyvtár is, mely éppen tökéletes fölszereltségéről, a tudományos és irodalmi élettel való eleven kapcsolatáról volt a tudós és laikus közönség előtt ismeretes, annyi más jobbra hívatott magyar intézet sorsára, a tengődésre fog jutni. Remélem, hogy a közönség szeretete és a főváros vezetőségének helyes kultúrpolitikája és jóindulata meg fogja óvni a Fővárosi Könyvtárat ettől a végzettől. Az anyagi erők csökkenésének következményeit természetesen inkább a túlnyomókép a közönség könnyebb kulturális igényeit szolgáló fiókkönyvtárakra vonta le alulírott, mint a tudományos központra nézve, melynek elernyesztése az egész magyar szellemi életre károsan hatna ki. Ép ezért első sorban a fiók- könyvtárak folyóiratanyagát csökkentettem nagy mértékben. S miután lényegesen kevesebb könyvet szerezhettem be, az anyag kiválogatását is fokozott gonddal végeztem. Mint a könyvtár forgalmának e körülmények ellenére egyre növő számadatai mutatják, a súlyos viszonyok között is sikerült megtartani a könyvtár nagy népszerűségét. Legyen szabad remélnem, hogy az illetékes körök is ép oly mértékben fogják méltányolni munkánkat, mint a főváros közönsége.
