A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Kelényi B. Ottó : Erhard Schön magyar vonatkozású metszetei
39 Valamennyi kép magassága a »középső formá«-t a 20 cm-t nem haladja meg és hasonlóan közös a mellképeknél alkalmazott ornamentika. Közös vonás továbbá, hogy valamennyi mell- és félkép ablakpad mögött és falívek előtt vagy alatt van megjelenítve. A felsorolt hat portrén Schön stílusának megállapítása a Peypus által 1524-ben nyomtatott Ótestamentum nagy Józsua képe alapján történt.32) Ehhez a rajz szempontjából leginkább Ulrich von Hutten portréja hasonlít.33) Hutten portréját Friedrich von Sachsenéval a kezek kidolgozása köti össze, Friedrichét Józsuáéval a márványfülke képe. A Hutten-képen alkalmazott ív rajza visszatér Mária portréján, amelynek arcalakítása lényegileg a fiatal Schön női típusideáljának felel meg. Anna, Mária képpárja. Az ábrázoltak vonásai a stilisztikai összehasonlításban csak alkalmilag jöhetnek számba. Schön művészete a valóságon először Mária királyné és Ulrich von Hutten ábrázolásánál teszi túl magát, a többieknél ebben az előképek : két érem, egy metszet és egy karc akadályozták meg. E hat fametszet kidolgozásának modorára Schön még 1530-ban is visszatér, amikor Hans Sachs Római császárjai34)(All Römisch Kaiser nach Ordnung . . .) számára V. Károly portréját készíti. A nagyalakú mellképek (magasságban 30 és 40 cm. között) Dürernek 1522-ben készített Varnbüler-je óta válnak divatossá. Ezek a képek a negyedik évtized közepén népszerűségük magaslatát érik el, hogy azután az újság ingerének gyors elmúltával újfajta képeknek adjanak helyet. Olyanoknak, amelyeken a művész az egész személyt ábrázolja. Schön, amíg az ábrázolás e nemével szemben feltűnő tartózkodó volt, a nagyalakú mellképábrázolásnak vezető egyénisége lett. III. Iván orosz cár nagyalakú portréja, amely egyszerű vonalvezetésével, ornamentális keretezésével, az ábrázolt öltözetének kiképzésével különösen mintaszerű, a legkiválóbb alkotása e téren Schönnek. Az ornamentális részletek, amelyek Schönnek a 20-as évekből származó alkotásain tűnnek ki különösen, (az 1524. évi Józsua- képen, Gabriel von Eyb 1525. évi címerén, a Peypus-féle Psaltérium címlapmetszetén, a Luther-féle De servo arbitrio 1526-ban készült címképén, a Handlung Georg von Braunschweig keretén, de leginkább a Spengler-címeren), minden kétséget kizárnak afelől, hogy III. Iván képe Schöntől származik. A portré, amely Herbertstein orosz utazásának hatása alatt készült, nem a legrégibb Schön ilynemű alkotásai között. Előtte készült — bizonyára mindjárt 1526 után — Philipp von Hussen képe és Ivánnal egyidejűleg 1528-ban készültek Ferdinánd királyt és Anna királynét ábrázoló fametszetei. Ferdinánd képe35) (287x222) széles karimájú kalappal fedett, nyitottszájú, jobbfelé néző profilkép. A szőrmegallér fölött az aranygyapjas rend lánca, alatta kilenc sorban a fölírás : »Ferdinand von Gots gnaden Infant vn Printz in Hyspania, Kőning zu Hungern vnd Behem ...«. Ettől jobbra a magyar-cseh egyesített címer a spanyol szívpajzzsal. A képnek egy második felhasználásban levő példánya is ismeretes, amely a király képét zárt szájjal, a kalapszegélytől az állig új betoldással ábrázolja. Háromsoros felírása : »FErdinadus dei gracia Infans et Princeps Hispanie. Electus Romanorum rex. ..«. Kiadója Guldenmund. A két état közötti különbséget Ferdinándnak 1531-ben bekövetkezett német királlyá való választása magyarázza meg. Anna portréja36) (294x224) balfelé néző mellkép. A hajháló felett széles- karimájú kalap, a ráncolt ing felett két lánc. A metszet alatt két sorban: »Anna von Gots gnaden Königin zu Hungern vn Behem, Ertzherzogin zu Osterreych«. Ez a kép Ferdinánd első állapotban levő képének párképe. Ferdinánd második képéhez Anna párképe is elkészült, amelynek felirata : »Anna von Gottes gnaden
