A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1931
A Fővárosi Könyvtár története
42 tárba olvadjon, hanem tekintettel arra, hogy a felállítandó könyvtár a statisztikai könyvtár kézikönyvtárának is minősíthető, hozzájárult ahhoz, hogy a statisztikai könyvtár mint ilyen megszűnik és a fővárosi könyvtárral egybeolvad. A tanács azonban nem járult hozzá a tervbevett egyesítéshez, hanem azt javasolta a közgyűlésnek, hogy a statusquo-t tartsák fenn és a végleges szervezést egyelőre függesszék fel, tekintettel arra, hogy a két könyvtárban levő könyvanyag nyilvános könyvtár alapítására nem elég. A tanács határozata ellen Bárczy István tanácsnok különvéleményt jelentett be, amelyhez még négy tanácsnok csatlakozott. E különvélemény szerint a szervezeti szabályzat megállapításának időszerűsége felett a közgyűlés már négy évvel ezelőtt határozott, a statusquo fenntartása tehát nem lehet helyénvaló. A fővárosi könyvtár gyarapítására 1895 óta mintegy 46.000 koronát fordítottak s minthogy az összeg felhasználása körül nézeteltérések merültek fel, a VII. ügyosztály már 1899-ben előterjesztést tett a könyv- beszerzéseknél követendő irányelvek megállapítása tárgyában és sürgette a könyvtári szabályzat megalkotását. Az egyesítés már azért is sürgős, mert 1893 előtt más könyvtár nem lévén, a főváros tanácsához érkező könyvek mind a statisztikai hivatal könyvtárába kerültek és ennek következtében a statisztikai könyvtár egy része a főváros régi könyvtárát képviseli. Az egyesítés után a statisztikai hivatal gazdag és értékes könyvtára a nagyközönség számára is hozzáférhető lesz. Az 1903 január 21-iki közgyűlés a különvélemény értelmében, vagyis az egységes könyvtár mellett döntött, amelynek vezetését a statisztikai hivatal igazgatójára bízta. A könyvtár működéséhez szükséges állásokat pedig az 1903 május 24-iki közgyűlés szervezte meg és ezzel a hosszan húzódó ügy befejezést nyert. A tárgyalások tartalma alatt a fővárosi könyvtár a központi városháza Károly-körúti részében, a statisztikai hivatal pedig könyvtárral együtt a fővárosi Vigadóban volt elhelyezve. A közgyűlési határozat után a statisztikai hivatal a fővárosi könyvtár melletti helyiségeket foglalta el, könyvtárát pedig ugyanabban a nagyteremben állította fel, amelyben addig a fővárosi könyvtár könyvei voltak. Az egyesített könyvtárhoz 1903 május 27-én 699. sz. alatt a tanács egy könyvtárosi és egy könyvtártiszti állást szervezett. 1904 márciusában ezekre az állásokra Szabó Ervint és Gárdonyi Albertet választották meg, akik csakhamar hozzáláttak a rendezés munkálataihoz. A könyvtár számára új szakkatalógus készült, amely római számokkal jelzett húsz főszakot és ezeken belül arab számokkal jelzett és a továbbépítés lehetőségével számoló számos mellékszakot állapított meg. A katalógusok elkészítése mellett az egész könyvanyagot revízió alá vették, megállapították a beszerzések és a művek feldolgozásának rendjét. Ennek befejeztével, 1904 október 15-én nyílott meg a könyvtár a közönség részére is és a könyvtár forgalma ettől kezdve nagy arányokban növekedett. Míg ugyanis 1905- ben 308 olvasó 446 művet vett kölcsön a könyvtárból, addig 1907-ben már 3300 kölcsönző kereste fel a könyvtárat és 7326 művet vett kölcsön. Már 1904-ben megalakult a könyvtári bizottság is Bárczy István tanácsnok elnöklete alatt. A könyvtár jelentőségének emelkedése miatt a vezetőség átlátta, hogy a nagy feladatok elé állított könyvtár az eddig adott keretek között nem teljesítheti kötelességét. Ezért még 1906-ban Szabó Ervin adatokkal gondosan alátámasztott emlékirattal fordult a tanácshoz, amelyben 15.000 korona rendkívüli hitel engedélyezését kérte. Tanulmányában kimutatta, hogy a külföldi nagyvárosok könyvtárai mennyivel nagyobb dotációt élveznek és hogy a városi könyvtár csekély anyagi erejével régi hiányait sem pótolhatja. Az összeget a tanács engedélyezte arra a célra, hogy a szükséges folyóiratokat, a meglevő sorozatos munkák hiányait
