A Fővárosi Nyilvános Könyvtár értesítője 1929
1929 / 1-4. szám - A Fővárosi Nyilvános Könyvtár 23. évi jelentése az 1929. évről
A Fővárosi Nyilvános Könyvtár 23. évi jelentése az Í929. évről 23. Jahresbericht der Budapester Stadtbibliothek über ihre Tätigkeit im Jahre 1929 23th Annual report of the 'Budapest Public Library for the year 1929 A jelentés évében a Fővárosi Könyvtár fejlődésének újabb tanujelét adta. A Fővárosi Könyvtártól 1929-ben az olvasók kezébe juttatott könyvek kötet- száma immár meghaladta az egymilliót. Ez az eredmény annál figyelemreméltóbb s a könyvtár vezetőségének minden várakozását is felülmúló, mert a könyvtári tisztviselői státus fejlődése távolról sem tartott lépést a könyvtár nagyarányú fellendülésével s a helyiségek rendkívül szűk volta a forgalom minden további növekedését kizárni látszott. Hogy ez a könyvtár forgalmában beállott s a mostoha viszonyokkal dacoló jelentős emelkedés ilyen körülmények között mégis megtörténhetett, az jórészben a személyzet fokozott buzgóságának tulajdonítható. Nem mulaszthatom el, hogy ezért munkatársaimnak őszinte köszönetét ne mondjak itt. A könyvtár céljaira megszerzett Wenckheim-palotában való elhelyezkedés a helyiség évek óta panaszolt kérdését bizonyára hosszú időre nyugvópontra fogja juttatni. Az épület átalakítása a főváros mérnökeinek közbenjöttével és alulírott állandó ellenőrzése alatt a jelentés évében megkezdődött és serényen folyik. A könyvtár közművelődési fiókkönyvtárainak forgalma a jelentés évében ismét nagyarányú emelkedést mutat. A fiókkönyvtárakról bátran elmondhatjuk, hogy azokat a kereteket, melyeket eredetileg, alapításukkor számukra megállapítottak, rég kinőtték. A személyzet hiánya itt mutatkozik legérezhetőbben. Könyvtáraink ilyen méretű kifejlődésével a személyzet szaporodása, sajnos, nem tudott lépést tartani. A helyzet itt ma egyenesen lesújtó. 1917 óta könyvtáraink forgalma több mint 300%-kal s a személyzet létszáma csak mintegy 30%-kal emelkedett. De ez az arány relatíve véve még sokkalta rosszabb. Ha számításba vesszük azt a körülményt is, hogy a könyvtár 1917 óta hány fiókkönyvtárral szaporodott, akkor a személyzetnek legfeljebb csökkenéséről, nem növekedéséről beszélhetünk. A statisztika nyelvéről köznapi nyelvre lefordítva ez annyit jelent, hogy míg például az 1. számú fiókkönyvtárban 1917-ben 7 tisztviselő működött, addig ma 5 birkózik az óriásira nőtt forgalommal. A helyzetkép ma minden fiókkönyvtárban s a központban is egyforma : a rácson kívül a közönség tömegei tolongnak s várnak türelemmel (esetleg türelmetlenül) s a rács mögött a könyvtár 2—3 tisztviselője igyekszik kielégíteni a könyvre szomjazókat. A könyvtár vezetősége irigységgel hallja a székesfőváros jóvoltából külföldet (s főkép Németországot) járt könyvtári tisztviselők jelentéséből, hogy ott mennyivel más a helyzet. A mi Főkönyvtárainkhoz hasonló közművelődési könyvtárakban Németországban legkevesebb 10—12
