A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1917
1917 / 1-3. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 10. jelentése, az 1916. évről
2 színvonalát valamennyire fentarthassuk, hanem a székesfőváros közönségének fokozottabb áldozatkészségére is. Bármennyire méltányoljuk is más feladatok fontosságát, amelyek a háború után a székesfővárosra háramolnak majd és könyvtárpolitikai feladatait mindenesetre megelőzik, mégis bizalommal várjuk, hogy a Könyvtár eddigi szolgáltatásai a közművelődés és ez által a nemzeti termelőképesség fejlesztése irányában a főváros könyvtárpolitikájának a lehetőségig a régi iramban való folytatását általánosan elismert szükségletté emelték. Némi büszkeséggel utalhatunk arra, hogy minden háborús akadály dacára szolgáltatásaink nemcsak mennyiségileg emelkedtek, hanem talán minőségileg sem romlottak. Mindez annak ellenére, hogy éppen a legjobb olvasó korosztály a harctereken van vagy a gyárakban és irodákban van befogva késő estig tartó túlmunkára, hogy az anyák az élelmicikkek megszerzésével fogyasztják el idejüket és iskolás kis gyermekeik szabad óráikban és a nagy szünidőben ugyancsak kereset után járnak; és annak ellenére, hogy a könyvek megszerzése, minősége, feldolgozása, hozzáférhetővé tétele immár oly nehézségekbe ütközik, hogy sokszor szinte elcsüggedtünk, vájjon képesek leszünk-e a Fővárosi Könyvtárnak évek kitartó munkájával fölépített racionális szervezetét a környezet behatásától megóvni. Mindazáltal egyes pontokon a veszteglés aggasztó tünetei máris mutatkoznak. Nem csak arról szólunk, hogy könyvészeti kiadványaink, Értesítőink stb., amelyeket mindenkor igyekeztünk úgy tartalmilag mint az időszerűség tekintetében a tudományos kutatás és a gyakorlati szükséglet legmagasabb igényeinek színvonalán tartani, számban és minőségben megcsappantak és közzétételük időpontjai is úgy elhúzódtak, ahogy azelőtt sohasem. Ezek tőlünk független, de talán múló okok következményei, egyrészt a személyzet számának abszolúte is latbaeső, de relative, a megnövekedett és a gondos, jó és gyors munka folyton növekvő nehézségeihez képest, módfelett megcsappant létszámának és teljesítő képességének folyományai. Nagyobb nyomatékkai kell rá mutatnunk arra, hogy immár második éve észleljük régebbi fiókjaink, nevezetesen az Almássy-téri Deák Ferenc- könyvtár és a Százados-úti könyvtár forgalmának stagnálását vagy éppen csökkenését. Ennek okát mindenesetre abban is kereshetjük, hogy az olvasás intenzitása a háború alatt láthatólag csökkent; de legfőbb oka mégis az, hogy nagyvárosi viszonyok között egy-egy fiókot szabályszerint csak egy korlátozott körzet lakói vesznek igénybe. S ha talán ennek a körzetnek intenzivebb megmunkálása más viszonyok közt és kivált nagyobb és jobb helyiségekben és jobb és nagyobb könyvanyaggal lehetséges is, mégis Budapestre vonatkozólag is alkalmaznunk kell a modern könyvtárpolitika általános érvényű szabályát, mely szerint a könyvtárnak kell elmennie az olvasókhoz, mert az olvasók maguk csak egy bizonyos kisugárzási körön belül mennek a könyvtárhoz. Vagyis ha a forgalom számait emelni akarjuk, ha azt akarjuk, hogy Budapest népe megközelítően annyit olvasson, mint a nyugati nagy városoké, akkor decentralizálni kell, új és új fiókokat s — ha ez pénzügyi okokból nehézségekbe ütköznék — kölcsönző
