A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1917
1917 / 1-3. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 10. jelentése, az 1916. évről
14 Minthogy új kölcsönzők fölvétele mindig korlátozva volt, bizonyos, hogy a korosztályok ez eltolódásában nem kis része van annak, hogy régi ifjúsági olvasóink felnőtt sorba nőttek föl. Ugyancsak bizonyossággal állapíthatjuk meg, főként a 3. számú fiókban, hogy igen sok gyermek a háború alatt kereső munkára volt szorítva; s nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a magyar ifjúsági irodalom oly szegény, hogy sok gyermek két-három év alatt végigolvassa magát az egészen, ami belőle érdekli s azután kimarad. Mindez azonban még mindig nem magyarázza meg teljesen ezt a feltűnő eltólódást, amelyet nem is tartunk örvendetesnek, meri munkánk mai kezdő éveiben gyümölcsözőbb szellemi és morális befektetésnek vélnők az ifjúsággal való mind intenzivebb érintkezést. És ezért is nagyon sajnáljuk, hogy az iskolákkal szorosabb viszonyba még mindig nem jutottunk. Ha egyesek részéről a legnagyobb szívélyességgel és működésünk méltánylásával találkozunk, mások viszont tartózkodóan viselkednek, sőt ellenszenvüket sem leplezik. Pedig a pedagógiai szempontok elhanyagolását aligha vetheti valaki is szemünkre, aminthogy például most kiadott ifjúsági katalógusainkon sem talált senki ebből a szempontból kifogásolni valót. Mégis bízunk benne, hogy ha majd a háború után fokozott erővel több figyelmet fordíthatunk a könyvtár és iskola kapcsolatának gyakorlati kérdéseire, akkor azon kevés tanférfinak, aki támogatásával eddig is kitüntetett, számos követője akad majd. Meg vagyunk győződve, hogy egyformán érdeke ez a könyvtárnak és az iskolának és mindenek fölött való érdeke a jövő nemzedéknek. * Mind e célok megközelítéséhez tovább is bizalommal kérjük a székes- főváros Tanácsának, Közönségének és a Könyvtári Bizottságnak támogatását. Ép oly kevéssé nélkülözhetjük tisztviselőink intenzivebb érdeklődését és munkáját. Nem mintha eddig híjával lettünk volna ennek. De az elmúlt évben gyakrabban észlelhettük mint azelőtt, hogy a közhangulat nyomottsága, az élet megnehezedett sora, az előrehaladásra való jogos reményekben való csalatkozás egyesek lendületét és kitartását ellankasztotta. Nem kétséges, hogy a jószándék és a szorgalom a személyzet nagy részénél épen úgy meg volt mint azelőtt; eredményeink is ezt bizonyítják. De a nehéz idők nyomása alól öntudatlanul is kevesen tudták magukat teljesen kivonni. Kívánnunk kell, hogy a jövő évben oly teljesítésekről számolhassunk be, amelyek a visszanyert testi, szellemi és lelki ruganyosság jeleit viselik magukon. Budapesten, 1917 június elején. Dr. Szabó Ervin könyvtári igazgató.
