A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1915
1915 / 1-2. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 8. jelentése, az 1914. évről
4 Végezetül még egy tényt kell e visszatekintésben megemlítenünk, amelyben a Könyvtár jó irányú fejlődésének egyik fő tényezőjét látjuk. Annál a körülménynél fogva, hogy a székesfővárosnak saját kezelésében elsőrendű nyomdája van, nekünk talán könnyebben esett, mint más hazai könyvtárnak, hogy különböző nyomtatott jegyzékekkel tegye anyagát ismertebbé és köny- nyebben hozzáférhetővé. Mégis azt hisszük, viszonylag többet tettünk ez irányban, mint mások. 1907 óta, amikor Értesítőnk megindult, nem kevesebb, mint 41 különböző, kisebb-nagyobb terjedelmű szakkatalógust adtunk ki, egyenkínt 200—2000 példányban. Maga az Értesítő terjedelme a 8 év alatt nem kevesebb mint 3366 hasáb s ennek túlnyomó részét az új gyarapodás majd teljes, majd válogatott jegyzékei foglalják el, összesen kb. 30.000 cím. Más helyiségben ily bibliográfiai tevékenység a Könyvtár használatának sokkal magasabb számaiban jutott volna kifejezésre; így sajnos, csak a használat minőségére lehetett kedvező befolyással. A KÖNYVTÁR ÉS A HÁBORÚ Die Bibliothek und der Krieg — The Library and the war Alig kezdtük meg epedve áhított új — bár még mindig csak ideiglenes — helyiségünkben munkánkat, friss munkakedvvel és azzal a reménnyel, hogy végre meg van a lehetősége jó szándékaink és erőink teljes kifejtésének, a mikor az Európát lángbaborító világháború a mi új terveinket és kezdeményezéseinket is elfojtotta. Talán aránytalannak látszik, hogy az egész ország minden gazdasági és kulturális életműködését megbénító katasztrófának a mi kis intézetünkre gyakorolt hatását is szóvá tesszük. De úgy kell és úgy van rendjén, hogy a maga munkája mindenkinek a legfontosabb legyen; és mert azt is merjük hinni, hogy ez ország kulturális életében a mi könyvtárunk is tényező, magának a háborúnak történetébe tartozónak hisszük a Könyvtár háborús történetét is. Ennek tudatában azon voltunk a háború kitörésének első percétől kezdve, hogy a korlátozások, amelyeket alkalmazottaink katonai szolgálatra behívása, könyvbeszerzési és egyéb hiteleink kezdetben teljes és később is nagyon szigorú megszorítása reánk kényszerítettek, lehetőleg ne nyilatkozzanak meg nyilvános szolgáltatásaink csökkenésében. Sőt abból a meggondolásból, hogy az iskolák hosszantartó szünete és a kezdetben nagyarányú munkanélküliség sokak számára még kívánatosabb otthonná teszi majd a Könyvtárt a háborúban, mint békeidőben és azzal is számolva, hogy a háború fölvetette kérdések irodalma iránt nagy lesz az érdeklődés, épen arra törekedtünk, hogy e szolgáltatásainkat a lehetőség szerint még fokozzuk. Alkalmazottaink közül az év végéig 4 hivatalnok, ! gyakornok és 2 hivatalszolga vonult hadba, összesen heten tehát; ezen felül dr. Madzsar főkönyvtárost a székesfőváros segítő akciója vonta el könyvtári munkájától, melynek keretében ő mint az Anya- és csecsemővédő osztály ügyvezető alelnöke augusztus elejétől kezdve működött; E n y v v á r i főtisztet pedig a sebesülteket olvasmánnyal ellátó akció foglalta el teljesen. Kilenc embernek, vagyis az egész személyzet közel 25°/o-ának hiánya dacára olvasó- közönségünk alig érezte meg a háborút másban, mint abban, hogy új könyvekből mást, mint háborús irodalmat alig kapott és hogy a kölcsönzést az első időkben beállott jogbizonytalanság miatt eleinte teljesen beszüntettük, majd később is lényegesen korlátoztuk. Ezzel szemben úgy a központi könyvtár, mint a fiókkönyvtárak könyvtári óráit fokozatosan meghosszabbítottuk. És pedig a központi könyvtár nyitvatartása óráit december 1-étől fél órával; a Deák-könyvtár a háború kitörésétől kezdve reggel 8-tól délutáni Va2-ig és Va3-tól 8-ig volt nyitva, vagyis az azelőtti 6 óra helyett 11 órán át; Százados-úti fiókunk 3 óra helyett Va 3-kor nyílt. Ellenben Hűvösvölgyi fiókunkat a Diáktelep megszűnése folytán kénytelenek voltunk beszüntetni.