A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1915

1915 / 1-2. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 8. jelentése, az 1914. évről

tudományos könyvtár, kis olvasótermét, mely összesen 20 olvasónak adott helyet, az alkalmatlan könyvtári órák dacára állandó ostrom alatt tartották nemcsak egyetemi hallgatók, hanem ügyvédek, hírlapírók, magánhivatalnokok, mérnökök és egyéb szabadfoglalkozásúak is. Rövidesen úgy alakult a helyzet, hogy a Könyvtár könyvtártani újítást honosított meg: az állva olvasást, mert sok órája volt a napnak, amikor annyira megtelt a szűk olvasószoba, hogy ablakmélyedésekben és az állványokhoz támaszkodva nem kevesebben olvastak, mint az asztalok mellett ülve. Ez az oka annak, hogy a Könyvtár használata 1910-től kezdve úgyszólván alig emelkedett, mert már akkor elérte teljesítőképessége szélső határát. 1910-ben naponkint átlag 37-en vették igénybe a raktárt, 1911-ben 40-en és 1912-ben sem többen. Ezek a lehetetlen állapotok már 1908-ban tárgyalásokat váltottak ki; 1910 elején még a közgyűlésen is meginterpellálták a polgármestert miattuk és maga alulírott 1912-ben kénytelen volt kijelenteni, hogy a helyiségi viszonyok folytán a Könyvtár állapotáért a felelősséget nem vállalhatja. Mégis hat év telt el az első panaszok után, amikor végre megfelelő helyiségben folytathattuk megzavart munkánkat.

A közönségnek ilyen formában megnyilvánult szükségletei természetesen túlhajtották a helyiség kérdését az eredeti kereteken. Kitűnt, hogy Budapesten épen olyan szükség van nyilvános és általános könyvtárra, mint a művelt Nyugaton mindenfelé s hogy erről a szükségletről épen úgy a községnek kell gondoskodnia s épen úgy csakis nagy központi könyvtár és a város minden részében fölállított fiókkönyvtárak útján gondoskodhatik, mint ugyancsak a nyugat-európai és amerikai városok régóta teszik. 1910 elején kb. egy időben kezdeményezték egyrészt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa a polgármesterhez benyújtott emlékirat útján és Lengyel Endre bizottsági tag közgyűlési interpellációban a Fővárosi Könyvtárnak nagy nyilvános könyvtárrá átszervezését és fejlesztését. Ennek az ügynek bonyodalmas és fájdalmas peripétiáit nem szükséges itten részletezni. Az új központi könyvtárépület alapkövét az előkészületekre fordított végtelen sok szellemi és idegmunka dacára máig sem tettük le, bár eredtileg azt hittük, hogy 1914-ben beleköltözünk. Ellenben a Könyvtár maga csakugyan átalakult nyilvános könyvtárrá, az 1913-ik év végén megnyíltak első fiókjai is s ha a háború nem zavarja meg munkánkat, 1914 végén nem 4, hanem 6 fiókkönyvtárral teljesítjük hivatásunkat. Hogy decentralizációs munkánk ennyire is fejlődött, azt igen nagy részben köszönhetjük két alapítónknak, a Deák Ferenc szabadkőműves páholynak és Kőrössy Albert Kálmán udv. tanácsos, műépítész úrnak, akik egy-egy fiók költségeinek fölajánlásával a közfigyelmet erre a fontos ügyre fölhívták.

De a fővárosi közönség mind erősebben megnyilatkozó könyvéhsége sem öltött volna akkora méreteket, ha főként a jelenlegi polgármester úr szerető érdeklődése és a székesfőváros közönségének rendkívüli áldozatkészsége nem adta volna meg a lehetőségeket fokozatos kielégítésére. 1904-ben az új szakkönyvtár egész költségvetése 13.600 K, ami a székesfőváros összes kiadásainak 0.04°/o-a. Öt évvel később a könyvtári kiadások összege majdnem négyszerese a kezdő évének. De még ezt is szinte szédítő űr választja el a Nyilvános Könyvtár első költségvetési évének, az 1914-ikinek költségvetésétől, amely közel 300.000 K: a 10 évvel azelőttinek 20-szorosa és a főváros összes kiadásainak 0.31 °/o-a. 1904-ben a lakosságra fejen- kint eső évi könyvtári kiadás csak 2 fillér, 1914-ben már 30 f. Ha ez az arány ugyan még mindig messze elmarad amerikai és angol nagyvárosok megfelelő arányszámai mögött (30 amerikai nagyváros fejenkinti átlagos könyvtári kiadása 31 cent vagy 150 fillér, a maximum, Bostonban, 54 cent vagyis 270 fillér, a minimum, New-Orleansban, 65 fillér), hálásan ismerjük el, hogy európai nagyvárosokhoz képest — természetesen Londont és Berlint nem tekintve — igen mutatós szám.

A költségvetés ez emelkedésének a Könyvtár szükségleteinek minden ágában láttuk eredményét. Természetesen a legfontosabb tételek a személyzeti és a könyvbeszerzési költségek emelkedései. Az 1903-ik évi könyvtári szabályrendelet két tisztviselőben állapította meg a Könyvtár személyzeti létszámát; az 1904-ik évben az összes kiadások 50°/o-a személyzeti kiadás volt. Öt évvel később, 1909-ben a személyzeti létszám, tisztviselőket, ideiglenes hivatalnokokat