A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1915
1915 / 1-2. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 8. jelentése, az 1914. évről
19 fiókkönyvtárainkban is. így pl. az 1. számú fiókban, ahol az ülőhelyek száma a felnőttek termében szabály szerint 45 volna, úgy a délelőtti 10—12, mint a délutáni 4—6 óra közötti időben az átlagos helyfoglalás az utolsó hónapokban mindig fölül volt a 40-en; mégis egyáltalán nem nyilatkozott meg ez sem a Központi olvasóterem tehermentesítésében. A 2. számú fiókban az eredeti terv szerint összesen 45 ülőhely volna, de a viszonyok arra kényszerítettek, hogy megengedjük, hogy a délelőtti helyfoglalás átlaga 549 és 58'6-re emelkedjék, a délutáni meg épen, 3—7 óra között, 70 és 80 között váltakozzék! Fiókjainknak ez állandó túlzsúfoltsága, valamint a minőségben mindig jobb kölcsönzőforgalomnak időnként való korlátozása, sőt beszüntetése okozta az ismeretterjesztő irodalom használatának aránylagos csekélységét is. A központi könyvtárról ebben a vonatkozásban természetesen nem lehet szó, hiszen annak anyaga 99°/o erejéig tudományos irodalom. De a fiókoknál semmiképen sem kielégítő eredmény az ismeretterjesztő olvasmánynak 14-76%-os arányszáma. De hogy mennyire befolyásolja az olvasmány minőségét az, hogy helyben olvas- nak-e vagy odahaza, semmi sem bizonyítja kirívóbban, mint az a tény, hogy az 1. sz. fiókban amelyben egész időn át csak helybenolvasás volt, az ismeretterjesztő olvasmány arányszáma 2'9°/o, ellenben a 3. számúban, amelynek kölcsönzését a legkevésbé korlátoztuk, 12%. Ezek a számok is megerősítenek abban a meggyőződésünkben, hogy a Könyvtárnak nem lehet fontosabb és nemesebb föladata, mint a kölcsönzésnek minden módon való megkönnyítése. Ettől a meggyőződéstől nem térítenek el azok a kezdetleges csalódások sem, amelyeket főként a Deák-könyvtárban, de egyéb fiókjainkban is meg kellett érnünk. Meg vagyunk arról győződve, hogy a kölcsönzés lehetőségeinek kiterjesztése elejét fogja venni azoknak a visszaéléseknek, amelyekre a közönség egy része, felnőttek úgy mint gyermekek, ragadtatták magukat. Kiváltképen arról vagyunk meggyőződve, hogy a gyermekeknek szabad olvasáshoz szoktatása fogja idővel a legjobb gyümölcsöket teremni. Már az első évben a fiókok összes forgalmából 94.950 kötet, vagyis 56.1% a gyermekekre esett. Budapesti viszonyokhoz képest oly nagy szám ez is, hogy bízvást mondhatjuk, hogy tulajdonképen csak most kezdett a budapesti gyermek egyáltalán olvasni. És aki nemcsak a számokat látja, hanem látta magukat a gyermekeket is, mily csillogó szemmel tolongtak kis olvasószobáinkban és mily állhatatosan tartottak ki olvasmányaik mellett, az egyet fog velünk érteni abban, hogy községi könyvtárnak ennél fontosabb föladata nincsen. Meg kell itten jegyeznünk, hogy a gyermekekkel való munkánkat elejétől kezdve az iskolákkal való egyetértésben igyekeztünk folytatni. A gyermekeknek kölcsönzőjegyet szabály- szerűit csak az iskola-igazgató jótállása ellenében adtunk és általában arra törekedtünk, hogy az iskola vezetők a Könyvtárban ne versenytársat, hanem segítőtársat lássanak. Örömmel ismerjük el, hogy számos iskola részéről előzékeny és kedves támogatásban részesültünk. És bízunk benne, hogy azokat a keveseket, akik bizalmatlansággal, sőt talán ellenszenvvel fogadták közeledésünket, hamarosan szintén meg fogjuk győzni a községi nyilvános iskola és a községi nyilvános könyvtár egymásrautaltságáról és összeműködésük hasznosságáról. Ugyancsak igazoltnak látjuk a tapasztalatok által összes olvasótermeink minden formaságtól ment szabad hozzáférhetőségének elvét. Természetesen itt is, ott is tűntek el könyvek. De erről is azt tartjuk, hogy pár száz koronányi veszteségért nemcsak anyagilag nem érdemes oly ellenőrző szervezetet föntartani, amelynek költségei szükségképen fölülmúlnák a veszteségeket, hanem abból a szociális és erkölcsi érdekből sem, amely azt kívánja, hogy minden budapesti lakos joggal a maga tulajdonának vagyis köztulajdonnak tekinthesse a Könyvtárat, amellyel ezért épen úgy azonosítsa magát, mint a saját maga egyéni dolgaival és tulajdonával. Hogy ez mihamarabb be fog következni, azt nemcsak a használatnak hónapról-hónapra emelkedő számai bizonyítják, hanem az a tapasztalásunk is, hogy a szabadsággal való visszaélések valamennyi könyvtárunk megnyitását követő első időben sokkal gyakoriabbak voltak, mint később, amikor szervezetünk egészséges alapelvei szinte automatikusan kiküszöbölték a szabadságra éretlen elemeket. 2*
