A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1915
1915 / 1-2. szám - A Városi Nyilvános Könyvtár 8. jelentése, az 1914. évről
18 Mind e változtatások példáját mutatja az Értesítőnek még a háború kitörése előtt megjelent kettős száma. A háború után, sajnos, csak egy számot adhattunk ki, az egyesített 3/6. számot, minek folytán az Értesítő 8. évfolyamának terjedelme lényegesen kisebb, mintáz 1913-ik évié, 464 hasáb helyett csak 376. A nyomtatásban közölt könyvcímek száma kb. 3900. Aktuális kérdések irodalma című sorozatunkban csak egyetlen szám jelent meg, a 33-ik, az is roneotype-on készült, visszatükrözvén így és az utókor számára is szemléltetvén a háborús állapotot. A 32 oldalas kis füzet címe: A háború, különös tekintettel közgazdasági és társadalmi vonatkozásaira. 200 példányban nyomtuk és 20 fillérjével árusítottuk. Kb. 300 címet tartalmaz. Az Értesítőből különnyomatban kiadtuk zsebalakban annak egyik cikkét: Útmutató a központi könyvtár használói számára, 500 példányban. A 43 oldalas füzet ára 10 fillér. A fiókkönyvtárak katalógusai sorában megjelent: A Százados-úti fiókkönyvtár (3. sz. fiók) könyvjegyzéke és pedig, a Deák-könyvtár tapasztalatain okulva, külön a felnőttek és külön az ifjúság könyvjegyzéke. A felnőttek jegyzéke 63 oldal, az ifjúságié 15. Egyenként 1000 példányban készültek és áruk egyenként 10 fillér. FORGALOM Verkehr — Circulation Bár mindenkor azt tartottuk és hangoztattuk, hogy közkönyvtár hasznának és teljesítő- képességének legfőbb mértéke a megforgatott kötetek száma, nem szeretnők, ha eddigi jelentéseinkben közölt forgalmi adataink alapján ítélnék meg az egykori Fővárosi Könyvtár munkásságát. Tudvalevő, hogy sohasem bírtunk a 20.000 db-on felülemelkedni, de ismeretes az is, hogy nem szándékunkon múlt ez, hanem akaratunktól független egyéb okokon. Magunk mutattuk ki korábbi jelentésekben, mily aránytalanul nagy összegbe került átlagosan a forgalom minden egyes esete, nem fillérekbe, hanem koronákba, vagyis szinte azt lehet mondani, hogy kevesebb költséget okozott volna minden egyes olvasónak ajándékba megvásárolni a könyvet, mint a drága szervezetet föntartani. A jelentés évében végre elértük azt, amire évek óta törekedtünk: Könyvtárunk valóban nyilvános könyvtár lett, mert az olvasók kezén megfordult könyvek száma kezdett arányos lenni könyvállományunkkal és a költségekkel. Ha az 1913-ik évet nem tekintjük, amelyben a Könyvtár csak öt hónapig volt nyitva, akkor az 1912-ihez kell mérnünk múlt évi eredményeinket. 1912-ben a használt kötetek összes száma 20.960 volt; 1914-ben nem kevesebb, mint 189.850 kötetet forgattunk meg. Pedig ez az esztendő sem volt teljes, sem kezdő évnek a háború folytán épen nagyon alkalmas. Központi olvasótermünk csak május 1-én nyílt meg, 1. számú fiókunk csak augusztusban, a 3. számú május 7-én, a 4. számút augusztusra be kellett zárnunk és az 5. számú ősszel és télen nem működhetik. Azt hisszük, hogy más körülmények között bizonyosan elértük volna a negyedmilliót. Természetesen teljesen tudatában vagyunk annak, hogy ez a forgalom sem közelíti meg távolról sem még azt a legalacsonyabb átlagot sem, amellyel méltóknak mutatkoznánk nyugateurópai példaképeinkhez. Mindaddig, amig tisztán a kölcsönző forgalom nem ér el oly magasságot, hogy a lakosságra fejenként 1—2 kötet nem esik, nem mondhatjuk, hogy a kezdeten túl vagyunk. Hogy idáig eljussunk, ahhoz legelső sorban fiókkönyvtáraink gyarapítására és bővítésére van szükség. Az egyes nyilvános szolgálatok vezetői egyformán panaszolják a helyiségek szűk voltát és a könyvanyag elégtelenségét. Központi olvasótermünkben és folyóiratszobánkban együtt 59 ülőhely van és bizonyára nem kielégítő állapot, hogy pl. december havában az átlagos helyfoglalás délutáni V26 órakor 54, Va7-kor 46, V2l2-kor 43, ami természetesen azt jelenti, hogy kivált ezekben az órákban elég gyakran valamennyi hely el van foglalva; decemberben például nem kevesebb mint 9-szer értük el a maximumot. Ugyanezt a jelenséget látjuk
