A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1914
1914 / 1-2. szám - Jelentés a Fővárosi Könyvtár működéséről 1913-ról
sőt a folyó évből is két hónap, amíg végre átvehettük mai helyiségünket, azt a legnagyobb siettetéssel átalakíttattuk, hogy végre május elsején, 11 havi szünet után, ismét megnyithassuk a nyilvánosságnak. Nem a vezetőség akaratán múlt tehát, hogy 1912-ik évi jelentésemnek azt a mondatát, hogy „ha ősszel az átköltözés meg nem indulhatna, alulírott a továbbiakért a felelősséget nem vállalja“ — érvényesíteni kellett. Mindazáltal azon voltunk, hogy a kényszerű szünet idejét minél gyümölcsözőbben használjuk ki a könyvtár újjárendezése által. Az egész 11 hónapot ezek a munkák töltötték ki és pedig oly intenzitással, hogy a zárvatartás ideje az egész személyzet számára nem pihenő és rekreáló alkalom volt, hanem ellenkezőleg a legerősebb megterheltetésé, úgy hogy epedve várta minden ember, hogy végre megnyíljék a könyvtár. Az újjárendezés e munkájáról kell legelőször beszámolnom. A KÖNYVTÁR ÚJJÁRENDEZÉSE Ismeretes, hogy a Fővárosi Könyvtár két, lényegesen különböző jellegű és szervezetű gyűjtemény egyesítéséből keletkezett. Az 1903-ban történt egyesítés alkalmával az újabb keletű és kisebb terjedelmű ú.n. Székesfővárosi könyvtár anyaga lett az akkor már harminc éves és nagyobb statisztikai könyvtárba beolvasztva, katalógusa ennek katalógusába. Maga ez a katalógus, ha a szakkönyvtár céljainak megfelelt is, sőt lehet mondani, minuciózus differenciáltságánál fogva bármely akkori magyar tudományos könyvtár katalógusánál tökéletesebb volt, sem szerkezetében, sem technikai fölszerelésében nem felelhetett meg a megbövült anyagú és funkciójú könyvtár szükségleteinek. Ezért a következő évek folyamán teljesen átrendeztetett, de sem más formára, sem jobb anyagú papirosra átdolgozható nem volt. A dobozokban semmiképen megnemerősitett és silány papirosú cédulák közül ilyenformán nemcsak sok elveszett, hanem a megmaradt rész is annyira elrongyolódott és bepiszkolódott, hogy hova-tovább a régi formában is át kellett volna írni. Ugyancsak a tudományos könyvtárakban szokásos avult téritvény-rendszer alapján történt a kölcsönzés, nemcsak a hivatalnokoknak sok munkát okozván, hanem a közönségnek is; hiszen minden kikölcsönzött könyvről hosszadalmas írást kellett adniok. Továbbá korábbi pénzszűke és azon bajok folytán, amelyekben — mint azt már múlt évi jelentésemben említettem — a szerződéses könyvkötővel voltunk, a könyvek tízezrei kötetlenek voltak. E szervezeti és berendezésbeli nehézségek sokszorosan fokozódtak a helyben való zsúfoltság által, amiről ugyancsak múlt évi jelentésemben azt mondottam, hogy évek munkájával fáradságosan fölépített szervezetünket fölbomlasztja és elzülleszti. Kedvezőbb helyi körülmények között a régi szervezettel is boldogulhattunk volna talán még pár évig, így azonban már-már azon a ponton voltunk, hogy a könyvtár rendje teljesen fölfordul. Éhez járult, hogy a Statisztikai hivatal az év elején kiköltözött régi helyiségéből és a korábbi szervezeti elválasztást mostan a könyvtár kettéválasztása is követte, hogy a Statisztikai hivatal saját szakkönyvtára rekonstruálható legyen. Ki kellett tehát válogatni a tanácsi határozat értelmében a statisztikai könyvtárt megillető anyagot. Mindezekből az okokból arra határoztuk magunkat, hogy a kényszerű zárvatartás idejét a könyvtár teljes ujjárendezésére használjuk fel, arra számítván, hogy a megnyitás után ujjá- rendezett anyagot külön és a régit is külön kezeljük és a megmaradt részt azután apránkint szintén feldolgozzuk. Az egész újjárendezés 64 ívrétű oldalon sokszorosított utasítás alapján történt és a következő műveletekre bomlott: 1. A könyvtár pontosan körülírt új programmja által megszabott kereteken kívül eső anyag kiselejtezése; ezzel kapcsolatosan a statisztikai könyvtár anyagának kiválasztása. 2. A korábban vásárolt és a Régi Országházban elraktározott nagyobb gyűjtemények, valamint a Ballagi-gyűjtemény anyagának feldolgozása. 7 8
