A Fővárosi Könyvtár értesítője 1912
1912 / 3. szám - Kőhalmi Béla: Bern, Zürich. Tanulmányúti észrevételek
BERN, ZÜRICH — Tanulmányút! észrevételek. — Irta Kőhalmi Béla könyvtári tiszt. (Bern—Zűriek. Reisebericht von B. Kőhalmi) A berni Landesbibliothek — a svájciak okos mérsékletének egy példája — nem egyetemes gyűjtemény, hanem Helvetica könyvtár. A tudós könyvtárak mosolytalansága fogad, de a katalógusukról látom, hogy nem a múzeumi jelleg megóvására, hanem széleskörű érdeklődés és kutatás kielégítésére törekszenek. Nem abból állapítom ezt meg, hogy modern szakkatalógusrendszert — a decimálist — alkalmaznak, hanem abból, hogy ezt az ő szakkatalógusukat egyszerűsítették, valósággal népszerűvé tették. A tudományos könyvtárak szakkatalógusai rendszerint nagyon is tudományosak, pedig nem lehet kívánni a könyvtári prakti umok iránt kevesebb érzékkel bíró nagyszámú olvasóktól, hogy nekiálljanak tanulmányozni a könyvtárak szakkatalógusainak beosztását, mikor anélkül is annyi elmélet kavarog az ember fejében a tudományok felosztásáról. Valószínűnek tartom, hogy a Landesbibliothek olvasóinak 10°/o-a se tudja, hogy azt a katalógusrendszert, amelyet maga előtt lát — nemzetközi decimális katalógusnak hívják, hogy ott minden hármas számjegy az illető tudományos kérdésnek minden nyelvtől független fogalmát képviseli és hogy a rendszer kiépítése és alkalmazása mennyi mérlegelést és meggondolást kíván. És ez jól is van igy. Az olvasók nem kedvetlenednek el keresés közben, mert a könyvtár nem kívánja tőlük, hogy mélyedjenek bele a katalógus rendszerébe. Egyszerűen azzal érték el az olvasók könnyű tájékozódását, hogy a decimális rendszer sorrendjében egymást követő csoportokon belül az alcsoportokat betűrendes egymásutánban helyezték el s ha valamely tárgy fogalmi megjelölésénél ingadozás vagy több megjelölés közötti választásról lehet szó : a különböző vezérszók alatt is elhelyezték az illető könyvcímeket. így egyesítették a szakkatalógus előnyeit a vezérszó katalóguséival. Érdekes az a véleményük, hogy a tiszta vezérszókatalógus nem jó, mert az a betűrendben egymásután sorakozó legkülönbözőbb és egymást túlkiabáló fogalmaival valósággal megzavarja és kétségbe ejti az olvasót. Ennek a nézetüknek a konzekvenciáit azután úgy vonták le, hogy készítettek külön földrajzi és személykatalógust. A berni Stadtbibliothekben — régies, molyszagú hely — meglepett a rengeteg nagyszámú kurrens folyóirat- és könyvtárkatalógus gyűjteménye. A Landesbibliothek-ból hozott nyomtatványok között látok egy blankettát, amely arra szolgál, hogy a vele barátságos és könyvanyag dolgában rokon könyvtáraktól időnkint megkérdezze, hogy valamely fontosabb, drágább, esetleg ritkább könyv megvan-e vagy szándékoznak-e megrendelni. A munkafelosztás és gazdaságosság e példájának követésére a budapesti könyvtáraknak ma sokkal inkább volna szükségük, mint valaha. * Ami Zürichhel szemben irigységgel tölt el bennünket, az a zürichi könyvtárak központi katalógusa. A város minden jelentősebb gyűjteményének anyaga be van sorozva a központi katalógusba, amely egyelőre még csak betűrendes. Tudjuk, hogy az újabb meg új bb gyarapodásait a zürichi könyvtáraknak, meg az egyes gyűjteményekben található kurrens folyóiratokat is periodikus jegyzék foglalja össze. A városnak ugyan elég élénk a szellemi vérkeringése, de sem ez, sem tudományos intézeteinek elég szép száma — úgy vélem — nem termette volna meg ezt a dicséretes eredményét a kooperációnak, ha a zürichi könyvtárpolitika hosszú idők óta arra felé nem tendálna, hogy az összes jelentékenyebb gyűjtemények egy szervezetbe egyesíttessenek. A könyvtárak és könyvtárosok érdekei itt egybeesnek a gazdaságosság elvének a tudományos élet szervezetébe való bevitelével. A keresztülvitelét nagyban megkönnyítette az, hogy majd mindegyik gyűjteménynek volt már nyomtatott katalógusa s a munka főleg abból állott, hogy ezt a mintegy 370.000 könyveimet egységes betűrendbe hozzák. A nyomtatott katalógusokról amúgy is nagyon jó véleményük van a zürichieknek. Szerintük határozott megtakarítást jelent ez a könyvtár szervezetében. 165 166
