A Fővárosi Könyvtár értesítője 1910
1910 / 3. szám - Kőhalmi Béla: A poseni könyvtárügy
269 A POSENI KÖNYVTÁRÜGY 270 A posen i könyvtárügy. — Egy tanulmányúti állomás. — Irta Kőhalmi Béla. a) A Kaiser Wilhel m-B i b 1 i o t h e k. Jellemző a német könyvtárügyre, hogy aránylag sok a középszerű üzeme. Az egykori politikai tagoltság, mely megannyi székvárost és udvari életet jelentett, hozta magával a külön szellemi központokat és a külön-külön való kijegecesedését mindannak, ami abban az időben egy szellemi központnak szükséges valamije volt: az udvari színházak, akadémiák, galériák és könyvtárak kristályrendszerét. A fiatal poseni Kaiser Wilhelm-Bibliothek is ilyen középszerű üzem, de erősen és eredetien üt el minden más német könyvtári alkotástól. Ezt két jelentős oknak kell betudni: a könyvtárnak a nagynémet politikával való benső kapcsolatának és annak, hogy voltaképeni könyvtári múltja nincs, hogy nem egy többszázados Universitäts- vagy Landesbibliotheknak a regenerációja. Friss, egészen mai alkotás ez a könyvtár, semmi sincs benne a német könyvtárak történelmi atmoszférájából, mely hagyományok szellemében való dolgozást kényszerít rá a tisztviselőire. Könyvanyagban, adminisztrációban és technikai felkészültségben egészen új fogalmazású intézmény. Annak köszönheti fönnállását, hogy Posen tartomány két millió lakosa közül 1,160.000 lengyel és csak 840.000 a német. Ez tehát a könyvtár politikai kapcsolata, de több semmi, mert csak a kivitel és elkészülés pillanatáig lehet itt beszélni politikai szempontokról, — a könyvtár maga szervezetében és működésében további kapcsolatokat a birodalmi nemzetiségi politikával nem őriz és nem szolgált ezt már ez irány kigondolói egészen rábízták a könyvekre magukra, a könyveknek könyv- és német voltára. A számszerint nagyobb lengyel lakosság közepette élő németség kulturális megizmosodását ilyen biztosan ható eszközökkel szolgálni, ez kétségtelenül rokonszenves nemzetiségi politika, de természetesnek és szükségszerűnek kell tartanunk, hogy ennyi nem épen rendkívüli áldozatkészséget, de viszont ennyi igen tiszteletreméltó energiát és tudást fordítanak a poseni könyvtárügyre, ha a lengyelek kulturális erőfeszítéseit ismerjük. Különösen a lengyel népkönyvtárügy jelentős eredményei és a lengyel népkönyvtáregyesület (Towarzystwo Czytelni ludowej) munkássága figyelmeztették a német birodalmi kormányt tennivalóira. Az egyesület munkásságának eredménye, hogy 1907 végén 1423 lengyel népkönyvtár ált. Ezekben a könyvtárakban ugyan, ahogy az 1907. évi jelentés mondja, túlnyomóan regényeket és vallásos iratokat olvastak, de az 1909. évi egyleti közgyűlés épen ez okból elhatározta, hogy mindenütt vetített képes előadásokat fog tartani és ettől várja az olvasóközönség érdeklődésének az oktató irodalom felé való eltolódását. Ezt a munkásságot kellett tehát ellensúlyozni és ezért fog a birodalmi kormány Posen tartományban a 90-es években egy sereg kultúrintézmény megalapításába. Szemmel látható a német birodalmi kormány törekvése, hogy minden lengyel kultúrintézményre ugyanolyan német intézménnyel feleljen. Az eléggé gazdagl engye! nyilvános családi könyvtárakkal szemben, amilyen pl. a Raczvnski-féle, vagy a Bibliotéka Kórnicka, odaszegezi a Kaiser Wilhelm-Bibliothekot, a lengyel népkönyvtáregyesülettel és a Verband polnisch-katholischer Arbeitervereine könyvtáraival szemben kiépíti a német népkönyvtár és vándorkönyvtár-rendszert és a lengyel népkönyvtáregyesület új törekvésének, hogy vetített képes népies felolvasó estéket rendez a tartományban, ennek ellensúlyozására is van szerve, a Centralstelle für Volksunterhaltungen in der Provinz Posen, mely ugyan a Kaiser Wilhelm-Bibliothek vezetőségének iniciativájára alakult, mindazonáltal formailag teljesen független a könyvtártól. Színre színt, — tartja a maga nézőpontjából a német birodalmi kultúrpolitika és ha csak ilyen és mindig ilyen eszközökkel dolgozik a nemzeti egységes, akkor ez ellen még lengyel részről sem lehet' sok szót emelni.
