A Fővárosi Könyvtár értesítője 1909
1909 / 2. szám - Apró közlemények
87 a legjelentékenyebb, melynek állománya 69.000 darab s évi gyarapodása 1342 darab. Szeged városa 20.000 koronát fordít évenként könyvtárára s ezenkívül még 2000 korona államsegélyt is kap a könyvtár. A könyvtárt használók száma 1907-ben 10.851 volt. Második helyen áll a temesvári nyilvános könyvtár, melynek állománya 32.018 darab, évi gyarapodása 1210 darab. E könyvtár nagy forgalmát jellemzi, hogy 1907-ben 3246 volt az olvasók és 1876 a kölcsönzők száma. A losonci könyvtár állománya 22.895 darab s 1907 folyamán 6256 darabot használtak belőle. A versed nyilvános könyvtár állománya 18.673 darab s 1907. évi gyarapodása 1206 kötet. A nevezett évfolyamán 3220 kötetet kölcsönöztek ki belőle. A fiumei könyvtár állománya 17.360 kötet s 1907 folyamán 5580 olvasó használta. A pozsonyi közkönyvtár állománya 13.384 kötet s 1907. évi gyarapodása 1594 darab. A nevezett év folyamán 3162 olvasó használta a könytárt. Pozsony városa évenként 8000 koronát fordít könyvtára gyarapítására. A győri közkönyvtár állománya 12.895 kötet; olvasóterme ez év folyamán nyilt meg. Ezek a statisztikai évkönyv szerint 10.000 kötetnél nagyobb városi könyvtáraink. Nem mindenben egyeznek meg az adatok az orsz. főfelügyelőség jelentésével, mert a pozsonyi könyvtár állománya nagyobb 6500 kötettel, amely még nincs feldolgozva ugyan, de a könyvtár tulajdona. A győri közkönyvtár állománya a főfelügyelőségi jelentés szerint 26.327, a statisztikai évkönyv pedig csupán 12.895 darabot jelez. 10.000 kötetnél kisebb városi közkönyvtár a hódmezővásárhelyi, melynek állománya 3441 db s 1907. évi forgalma 1678 kikölcsönzött könyv. A nagyszombati közkönyvtár állománya 1907 végén 9530 db volt s remélhetőleg 1908-ban már a nagykönyvtárak sorába jut. Selmecbánya könyvtára csupán 2373 darabot tartalmaz, de forgalma óriási, mert 1907 folyamán 2777 kölcsönző használta. Vannak ezeken kívül városainkban megyei, múzeumi, iskolai és egyesületi könyvtárak, amelyek városi közkönyvtárakká átalakítva s rendes községi javadalmazásban részesítve, jelentékeny kulturális feladatokat teljesíthetnének vidéki városainkban. Brooks Adams a nyilvános könyvtárakról. A hires amerikai szociológus és politikus, Brooks Adams, The New Empire ciinű munkájában*) a következő, minket is érdeklő reflexiókat találjuk a könytárakról: Általánosan elismert dolog az, hogy a szélesebb körök szellemi művelésére hivatott nagy nyilvános könytárak mai működése nem kielégítő. Ezen könyvtárak közül egyik sem teljes, mert, a megjelenő könyvek túlnagy száma miatt, lehetetlen azokat mind megvenni, katalogizálni és elraktározni. A könyvtári igazgatás ezzel a súlyos helyzettel nem bír megbirkózni és csődöt mond, mert — tudománytalan. A könyvtárak állományának gyarapítása rendszerint oly liberális képzettségű férfiakra van bízva, akik sohasem tanultak szinthetizálni. Ezek a férfiak a könyvet egy egységnek tekintik, ép úgy mint a történelemben minden faktumot egy önmagában álló egységnek tekintenek. Ha valamely könyvnek bizonyos tartalmi értéket tulajdonítanak, úgy azt érdemesnek tartják'a megvételre. Hogy mi a tárgya a könyvnek, azt nem veszik figyelembe. Ilyenformán az ismeretek összes ágait összehányják és az eredmény — általános zavar. Egy könyv külső formájában (eltekintve a segédkönyvektől) semmiféle szinthetikai elv szerint sem tekinthető egységnek. A könyvnek csak a tárgya egység, és értéke mindig csak a tárgyában rejlik. Az egyes könyv, ép úgy mint az egyes fejezet, szó, vagy tény csak abból az összefüggésből érthető meg, amelyben áll. Ezért az individuális könyvek bázisán felépülő könyvtár mindig tökéletlen fog maradni, és rossz műhely lesz, amelyben senkisem végezhet munkát. Ha a liberális nevelés szinthezisek és generalizálások rendszerére volna alapítva, mint amilyenen a tudomány, úgy egészen más volna az eredmény. A könyvet akkor nem tekintenék egységnek, amely önmagában viseli az értékét, hanem akkor a könyv értékét csak azon gyűjteménnyel való összefüggése szerint becsülnék, amelybe tartozik. Akkor a megfelelő tudományszak szerepelne mint egység, és a könyvtár nem könyvek, hanem szakok szerint gyarapodnék. A különböző szakkönyvtárak aztán, minthogy egyenkint tökéletesebbek és teljesebbek, mint a mai általános könyvtár, kitűnően kiegészítenék egymást és minden kutató tudná, hogy egy bizonyos tudományszak teljes irodalmát az országnak legalább egy könyvtárában biztosan és mindig megtalálja. — Szóval: specializálás és munkamegosztás a könyvtárügy terén is! *) Németül is megjelent: Brooks Adams: Das Herz der Welt. Übers, v. Jul. Sachs. Wien: Verl. Lumen 1908. p. 20—21.
