A Fővárosi Könyvtár értesítője 1907
1907 / 2. szám - Gárdonyi Albert: Budapest népkönyvtárai
21 A szépirodalmi művek túltengése általában nem ítélhető el, mert hiszen ily művek a kedély művelésére alkalmasak és szükségesek, de nagyon megválogatandók. Lehetőleg olyan szépirodalmi munkákat kellene tartalmazniok a népkönyvtáraknak, a melyek egyszersmind ismeretterjesztők és erkölcsnemesitők. Nagyobb baj azonban megfelelő ismeretterjesztő munkák hiánya, mert ez általános irodalmi baj Magyarországon. Találunk ugyan minden népkönyvtárban több kevesebb tudományos munkát, de ezeket nem olvassák, mert nincsenek népszerű modorban megírva. E baj csupán akkor szűnik meg, ha német mintára nálunk is olyan egyesület alakul, a mely minden tudományszakra kiterjedő népies munkák kiadására vállalkozik, a melyekkel elláthatjuk népkönyvtárainkat. A népkönyvtár másik kelléke a megfelelő olvasóterem. Ez intézmény ugyanis a szegény néposztály kulturális szükségleteinek kielégítésére van hivatva s miután ennek nappalát a mindennapi kenyérért folyó munka foglalja le, csupán estéivel rendelkezik szabadon, akkor foglalkozhatik önmívelésével. A munkás ember munkabére ez idő. szerint még sokkal alacsonyabb, semmint abból megfelelő lakást, fűtést és világítást biztosíthatna a saját számára. Hogy képzeljük már most el, hogy a napi munkában kifáradt munkás a maga kényelmetlen, rosszul fűtött s gyéren világított szobájában könyvet vegyen a kezébe ? Vagy ha olvasni is fog, a jelzett körülmények nem fogják megengedni, hogy olvasmányát kellő módon értékesítse. E baj csupán úgy szüntethető meg, ha megfelelő olvasó helyiségekről gondoskodunk, a hol a munkás jól érzi magát s szívesen időzik. Indokolja továbbá az olvasóterem felállításának szükségét az, hogy jól berendezett népkönyvtárnak könyveken kívül folyóiratokat is kell tartalmaznia, melyek a tudományok és művészetek legújabb 'nevezetességeit közöljék: ezek megfelelő használata pedig csupán az olvasóteremben lehetséges. Budapesten ezt a kérdést a legcélszerűbben a székesfőváros tanácsa intézhetné el, úgy, hogy minden községi iskolában berendeztetne egy-egy tantermet olvasótermi czélokra, a mely egyéb iskolai célokra is használható volna, esténkint azonban kizárólag olvasóterműl szolgálna. Meg kell emlékeznünk végül még arról, hogy Budapesten a VIII. kér. munkás- otthon könyvtárán kívül egyetlen népkönyvtár sem ingyenes, a mi ismét baj, mert a munkás szellemi szükségletei kielégítésére ez idő szerint még nem igen áldozhat. Aztán pedig feltűnő visszásság az, hogy míg a nyilvános közkönyvtárak, a hová a gazdaságilag jobb körülmények között élő értelmiségi osztály jár olvasni, ingyen használhatók, addig a szegény munkás még az olvasnivalójáért is fizetni kénytelen. E bajon is a székesfőváros tanácsa segíthetne, ha az iskolák keretén belül felállított népolvasótermek vezetésével egy-egy tanítót bízna meg, a ki ezért községi javadalmazásban részesülne. A népolvasótermek fentartása olyan fontos szociálpolitikai feladat, hogy ezért áldozatokat kell hozni. Népkönyvtárak felállítására a múzeumok és könyvtárak orsz. tanácsa volna hivatva. Evenkint annyi új népkönyvtárt állít fel és segélyez az orsz. tanács Magyarország különböző pontjain, hogy Budapest népességének szellemi javáért is tehetne valamit. Sok község anyagi viszonyai kedvezőbbek, mint a székesfővárosé s az állam még ingyen népkönyvtárakkal is ellátja. Hozzá a vidéken annyi különböző nevű kulturegylet fáradozik népkönyvtárak felállításán, p. o. a felvidéki magyar közművelődési egylet, erdélyi magyar köz- művelődési egylet, dunántúli magyar közművelődési egyesület stb., hogy valósággal verseny folyik a népkönyvtárak elhelyezése körül, Budapesten azonban erről szó sincs. Tervezte ugyan a budapesti könyvtáregylet, hogy kerületenként népkönyvtárakat állít, de anyagi viszonyai
