A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai IV. Buda és Pest grafikus ábrázolásai a visszafoglalás korában. 1683-1718
Előszó
6 Budapest székesfőváros történeti múltja feldolgozásának kérdését tartva szem előtt, tudjuk, hogy a régi budai emlékeket kutató már elmúlt generációnak több nagynevű történésze (Rómer, Rupp) is felismerte a metszetek jelentőségét és vallotta, hogy a képek a kor kultürhistóriai feldolgozásánál nagy jelentőségűek. Hogy ma még mindig sok mondanivalónk van a metszetkutatás terén, annak főkép az az oka, hogy a régi kutatóknak nem állott a teljes történeti anyag rendelkezésre, másrészt figyelmüket a városkutatás legfontosabb problémái, így elsősorban a topográfia jobban érdekelték, mint a képekből kielemezhető egyéb tanulságok. Tekintettel arra, hogy műtörténészeink a legutolsó évtizedekig mellőzték a képekben levő történeti vonatkozások elemzését, nem lehet csodálni, hogy az általános történet és a műtörténet kapcsolatai a régebbi korokban nem alakulhattak ki. Salamon Ferenc a rendelkezésére álló gyér anyagot már szoros kritika tárgyává tette és módszereiből a mai történettudomány is sokat tanult. Ma már az érdeklődés határvonalai a művészet és történet kérdései felé egyforma intenzitással tolódtak ki. A XV—XIX. század korszakaiból származó fa- és rézmetszetek, amelyek a fővárost valamilyen vonatkozásban ábrázolják, sok új kérdésre is felelnek a kutatónak. Nemcsak azt mondják, hogy a különböző korszakokban a városok határai meddig terjedtek, hogy a vár topográfiájára vonatkozólag mit mond a kép, hanem azt is, vájjon természet után a helyszínen készült-e az ábrázolás, vagy pedig csak leírás-hallomás útján, ki volt annak mestere, miként fogta fel és hajtotta végre feladatát stb. A rajz kidolgozása viszont a technikai kezeléssel kapcsolatos kérdések tisztázására segít bennünket és az előttünk levő múlapon a mesterek művészi jelentőségének, illetőleg fejlődésének dokumentálására kaphatunk támpontot. A kutatás szempontjai különben nagyon sokfélék lehetnek és eszerint módosul a képben rejlő történeti ismeret- anyag felhasználásának mikéntje is. A képkutatás módszeres elveinek kidolgozásánál elsősorban a hazai képkutatás problémáival kell foglalkoznunk. Ez a probléma szorosan összefügg a közgyűjtemények kérdésével. A gyűjtés tárgyának kereteit a gyűjtemények feladatköre szabja meg. így például Budapest székesfőváros grafikai gyűjteményeiben helyet kell foglalni mindazoknak a grafikai alkotásoknak, amelyek a főváros múltját és jelenét bármely szempontból érintik. Gyakorlatilag természetesen ez az általános kör a helyi viszonyok és a gyűjtemények szűkebb köre szerint módosulhat. így a könyvtár grafikai gyűjteménye gyűjtési körét időben és tárgyban egyaránt szűkebb körben szabja meg. Különbséget tesz a szorosan vett történeti grafikai anyag és a modern művészet termékei között. Ez utóbbiakat nem gyűjti, mert ezek nyilvánvalóan a művészeti múzeumok körébe tartoznak. A gyűjtési kör szükségszerű és természetes differenciálódása mellett az anyag megőrzésének mikéntjében és feldolgozásában a modern képkutatás megállapításai igen hasznosak lehetnek. Ezen a téren különösen nálunk nagyon sok a teendő és a problémára való ráfigyelés nagy gyűjteményeink eddigi helyzetében örvendetes változást hozhat létre. Fontos és eléggé nem hangsúlyozható elve a kép-
