A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai IV. Buda és Pest grafikus ábrázolásai a visszafoglalás korában. 1683-1718
Előszó
17 Michael Wening nürnbergi rézmetsző, aki Hallart rajzait metszette, Jeremias Wolf augsburgi rézmetsző és műkereskedő, Andreas Matthäus Wolfgang augs- burgi rézmetsző neveit említjük ez összeállításban. A németalföldiek közül Pieter van der Berge, aki különösen németalföldi topográfikus és kosztümábrázolásaival ismerős, Abraham Bloteling kiváló rézmetsző, Gáspár és Pieter Balthasar Bouttats antwerpeni rézmetszők, Hermanus van Loon amszterdami rézmetsző, akinek különösen a Párisban »Les forces de l’Europe« c. munkához készült metszetei ismeretesek, Jacob Peeters antwerpeni rézmetsző és kiadó, aki Romain de Hoogh tíz bécsi ostromképét metszette, Jan van Vianen amszterdami rajzoló és rézmetsző, akinek jórészt jelentéktelen munkái könyvillusztrációként szolgáltak. A franciák közül megemlítjük az idősebb Pierre Aveline rézmetszőt, aki kosztümképeiről és párizsi látképeiről is ismeretes. François Collignon Párisban és Rómában működött. Nicolas Dorigni festő és rézmetsző szintén hosszú ideig Rómában működött. Ugyancsak római hatások alatt dolgozott Louis Gomier. Jaques Jollain és Jean Luillier (L’Huillier) részben vallásostárgyú képeket, részben térképeket metszett. A metzi származású Sebastian Le Clerc működésének első idejében katonai mérnök volt. Mint ilyen készítette Buda alaprajzát, még minden művészi intuíció nélkül. Működésének legjava Párisra esik, ahol egészen a rézmetszés művészetének szentelte magát, mint ilyen, igen sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Mintegy négyezer lapot készített a rézmetszés tárgyának minden ágában. A törökkori Buda topográfiájának, de az egyes ostromok mozzanatainak megértése szempontjából is nagyon fontosak az alaprajzok és térképek. Hiteles alaprajzot Budáról 1684-ig egyáltalán nem ismerünk. Ebből az évből már van ugyan néhány részletező fölvétel, így Hallarttól, Anguissolától, Marsiglitől, de ezek sem alapulnak pontos felmérésen. Az 1686. évi fölvételek között azonban már több értékesebb alaprajzzal találkozunk. Ilyenek Hallart, Fontana, Juvigni, Marsigli és mások alaprajzai, valamint a karlsruhei gyűjteményben szereplő alaprajzok, amelyek ha nem is a pontos felvétel szempontjából, de főként jelmagyarázataikban sok érdekes adattal szolgálnak. Különösen fontos Hallart kézirajza, amely a bajor ostromművek szempontjából rendkívül tanulságos és méltóan egészíti ki Hallart látképeit. Viszont nem is készíthettek az ostromló sereg mérnökei pontos felvételt a várról addig, ameddig Buda keresztény kézre nem került. Addig csak a török rajzolhatott magának oly hű vázlatot, mint amilyen a Marsigli hagyatékában levő térkép, amelynek nemcsak viszonylagos pontossága, hanem elsősorban török feliratai kölcsönöznek igen nagy értéket. Közvetlenül a vár bevételét követő időből, bár egy egész sereg kéziratos és metszett alaprajzot ismerünk, ezek közül csak kettő alapszik pontos mérnöki felvételen. De ez a kettő valóban páratlan értékű és a technika akkori állásához képest teljesen hű és megbízható. Az elsőt, amely ismeretlen mérnök kezemunkája, Rabatta vezérhadbiztos hagyatékából ismerjük. Igen nagy jelentősége van a másik, De La Vigne nagyméretű, hét részből 2 I.
