A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai IV. Buda és Pest grafikus ábrázolásai a visszafoglalás korában. 1683-1718

Előszó

9

dolgozó konjekturák egyaránt, rendesen a Pleydenwurff és Wohlgemuth által készített és a Schedel-krónikában kiadott fametszetre, továbbá Bonfini leírására támaszkodnak. Ezek aszerint, hogy melyik kútfőnek tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, az összkép gótikus vagy renaissance jellegére helyezik a súlyt és általában oly valószerűtlen megoldást javasolnak, mely a régi és új motívumokat (tornyokat, oromzatokat, csúcsíveket, oszlopokat, pilasztereket, konzolokat) látszólagosan önkényesen összekeveri.

A Schedel-féle krónikában 1493-ban a CXXX1X. levélen megjelent fametszet Buda első ábrázolása. Ennek az első ábrázolásnak megszületése szorosan összefügg a XV. század végén megindult krónikairodalommal. A krónikák, a XV—XVII. századi nemzeti irodalomnak alkotásai valósággal elárasztják a könyvpiacokat. A kereslet nem várt lendülettel jelentkezett és ennek nagyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy-egy keresettebb krónikának gyors egymásutánban több kiadása, átdolgozása, felhasználása jelent meg. A krónikairodalom új szellemi igényeivel születik meg a metszetek különös csoportja : a várak, városok, hadállások, ostromok változatos ábrázolásainak nagy tömege. Ezáltal új művészi feladatok jutnak előtérbe. A vallásos tárgyú ábrázolások egészen más lelki rugókat működtettek, mint a városok és várak ábrázolásai. Amazokban a művész befelé néző, elmélyedő képzelőereje uralkodik, a kompozícióban még elég egyszerű feladatok előtt áll a művész. Nincs háttér, az alakok elhelyezése szinte sablonos. Kevés a mozgás, a háttér esetleg csak geometrikus és a vallási eszmébe elmélyedő művész még nem küzd a később oly sok nehézséget okozó természeti hűséggel. A városábrázolásoknál már egészen más feladatok kerülnek megoldásra. Egyrészt a krónikás elbeszélésével párhuzamosan kell alakítani a kompozíciót, hogy a valószerűség minél nagyobb legyen, másrészt a művészi megoldások egészen új területén kell keresni megoldást a távlat törvényeinek előtérbelépése, a tájábrázolás, a templomok, épületek, utcasorok, továbbá a mozgalmas csoportok ábrázolása által. E feladatok megoldásában előljárnak az augsburgi és nürnbergi német mesterek.

Valerian van Loga súlyos ítéletét a Schedel-krónikában szereplő városképek hitelességéről még nem sikerült megdönteni és a Budán vázlatokat készítő és a különböző perspektívájú vázlatokat egy képbe összefoglaló Michael Wohl- gemuthról szóló erőltetett hagyománynak nincs tárgyi alapja. A Várhegy geológiai szerkezetének teljesen helytelen visszaadása, a súlyos távlati hibák, a teljesen összekuszált utcahálózat képe már eleve is valószínűtlenné teszik a helyszíni felvételt. Bármennyire is eltérnek azonban a várépület és a város kontúrjai a későbbi ábrázolások által adott tényállásoktól, a főépületek helyrajzi megoszlása nagyjából mégis azonos. Azonkívül a részletekben is akadnak oly feltűnő megegyezések, amelyek éppen mellékesnek vagy véletlennek látszó voltuknál fogva fokozottabb bizonyító-erővel bírnak és ha nem is közvetlen tapasztalatokra, de lagalább is pontos információkra vagy hiteles forrásokra vallanak. Az ábrázolás sziluettjében való nagy eltérések a különböző kor-, nemzeti vagy regi-