A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai III. Buda és Pest 1686. évi visszafoglalásának egykorú irodalma. 1683-1718
Előszó
8 emelő tudattal, hogy Isten országáért harcolnak. Az egyház álláspontját Abraham a Sancta Clara »Auff, auff Ihr Christen!« című munkájában látjuk világosan megfogalmazva. Mivel az Isten áldásához az ember kardjára is szükség van, ezért minden erőből hangoztatja annak szükségességét, hogy a keresztény hatalmak egységesek legyenek, a bűnösök térjenek meg, a katonák vitézséggel, a kishitűek reménységgel eltelve fogjanak kardot a török ellen. És másfelől ismételten olvassuk : Szüntesse meg a császár az igazságtalanságokat, melyek az ártatlanoknak kárt okoznak. Szabályozzák meg a hivatalokat és hatóságokat, csökkentsék számukat a legalacsonyabbra, mert ezek ellopják a zsoldot az érdemesektől és saját céljaikra fordítják. Mindenkinek vezérlőgondolata legyen, hogy az igazság foglalja el a helyét. .., hangoztatja ismételten Marco d’Aviano Lipót császárhoz intézett leveleiben és javaslataiban. Bécs felszabadítása után az év utolsó három hónapjában Párkánynál és Esztergomnál elért győzelmek feljogosítottak arra a reményre, hogy a hadjáratot tovább folytathatják. Mégis a dolog nem ment símán. A felszabadító hadjáratok idején is feltűnő a hiányos és ellentmondó intézkedések sorozata, amelyek ellenére is sikerült győzelmeket kivívni. 1684-ben a császári hadsereg dunai frontján sikerült elfoglalni Visegrádot és az 55.000 főből álló keresztény hadsereg, noha Lotharingiai Károly herceg a fővezér nem látta az időt alkalmasnak, Buda ellen vonult. A megszállás június 14-én kezdődött. Míg az irodalom arról tárgyal, vitatkozik, érveket és ellenérveket hoz fel, hogy a törököt miként lehet kiűzni, Magyarország helyzetéről pedig, valamint a hadjáratok alakulásáról számos mű jelenik 'meg, amelyekben Budának irodalma mindjobban kiszélesedik, megkezdődik Buda első ostroma. Az egész Európa feszült figyelemmel fordul a kereszténység régi védőbástyája felé és kifejti reménységét, hogyha Buda ostroma sikerrel jár, vége lesz a török uralmának. Ugyanekkor Joh. Benjamin Schaffnicht a marburgi egyetemen készült disszertációjában a skolasztikus filozófia rendszerébe foglalva már felveti a kérdést, hogy a Lotharingiai herceg győzelme esetén vájjon szabad lesz-e Budán a gyermekeket megölni és a várost a katonák zsákmányolásának átadni. Az ostromot megelőző időben és az ostrom alatt készült nyomtatványok biztosra veszik a győzelmet és Budát, középkori jelzője modern változatként »Haupt- und Residentz-Stadt-« nak nevezik. Az ostromra felvonult seregek számát erősen túlozva adták. Az egész kereszténység türelmetlen várakozását legjobban a pápa magatartása jellemzi, aki a Vatikánban óráról órára várta az örömhírt hozó kurírt, fgy érthető, hogy a kiábrándulás általános, amikor az ostrom sikertelensége köztudomásúvá válik és a reménykedés helyét a jogos harag és elkeseredés váltja fel. Mert bár a török felmentő sereg Érdnél döntő vereséget szenvedett, az előkészületek hiánya és a vezérek közötti egyenetlenség miatt az 55.000 főből álló keresztény sereg a 109 napos ostromot dolgavégezetleniil volt kénytelen abbahagyni, miután soraiból betegség, rossz táplálkozás következtében, mintegy 23.000-en pusztultak el. Az általános felháborodás az irodalomban is élénk visszhangot keltett. Bizonyos,
