A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai II. Buda és Pest fürdőinek és gyógyforrásainak irodalma (

Előszó

VII

érseknek »Hungária et Attila« című munkájában. Oláh leírásában ráakadunk a mai Szent Gellért-fürdőre, a hagyományos elnevezés szerint Alhévízre. Feljebb menve elérkezünk a király fürdőjéhez, amely a mai Szent Imre-fürdő helyén állott. Ennek első alakját valószínűen Zsigmond építtette, Mátyás pedig az épületet kényelmesebbé alakította át. Ezután Oláh az Óbuda felett levő római fürdő forrásait ismerteti. Végül leírja a felhévízi fürdőket amelynek helyén ma a Lukács- és Császárfürdők vannak. Elszórtan kevésbé jelentékeny adatokat szolgáltat Bonfini is Buda fürdőiről. A török hódoltság előtti fürdők állapotára azonban legjelentékenyebb Georg Wernher hírneves leírása, aki közvetlenül Buda végleges elfoglalása után járta be a várost és külön könyvben számol be »Magyarország csodálatos vizeiről«. Wernher már tanúja volt ugyan Mohamed basa újításainak, az az idő azonban, amely látogatását a magyar imperium világától elválasztotta aránylag oly rövid, hogy leírása szervesen egészíti ki Oláh Miklós adatait. Wernher is megemlékezett a királyi fürdőről, amely a királyi vár közelében van. Vele szemben említi a »közönséges« fürdőt, a mai Rudasfürdőt, amelyet a törökök a szikla kivájása útján megnagyítottak. Lehet, hogy ez volt a királyné fürdője. Wernher a felhévízi fürdők közül kettőt említ : a királyi fürdőt és a kórházi fürdőt. Mindkettő vizét — szerinte — csak lehűtve lehet használni. Nagy érdeklődésre tarthat számot Wernher részletes leírása a szabadfürdőről, amelyről már Oláh is megemlékezett. »Ezt pur- gatóriumnak hívják... — mondja Wernher — ha ugyanis az ember a Dunapartról fölfelé megy benne, először nagyon hideg, azután langyos. Mennél feljebb megy az ember annál melegebb, legvégül pedig tűrhetetlen forró.«

1541-ben végleg török uralom alá kerül Buda és Pest és a másfélszázados hódoltság maradandó alkotásai csak a fürdőépületek voltak. A török időkben számos utazó fordult meg Buda várában, részint személyes tapasztalatok szerzése céljából, részint pedig követ járások alkalmával. Az idegenek érdeklődését a fürdők annál inkább fölkeltették, mert a város elhanyagolt voltával szemben meglepően hatott a fürdők pompája és kényelmes berendezése. A török idők Budájának fürdőiről forrásaink bőven szólnak. Hogy röviden összegezzük e leírások adatait, a török időkben kilenc fürdő volt Budán : három kelet és délkelet felé Konstantinápoly irányában, öt pedig nyugat felé Buda és Esztergom irányá-