MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Életérzés, világnézet, hit. — Fr. Sós Ányos VI. é. t

megerőltetést jelent, ez már nehezebben megy, azonban az ember meg tudja tenni, mert az akarat hatalmában áll. Az értelem és az akarat hatalmunkban áll, mindkettőnek hűségesen el kell fogadnia az igazságot, ha azt akarjuk, hogy a szív is majd magáénak vallja. Itt a dolog gyökere. S az előbb említett átélési elmélet erre nem mond semmit. Csak jellemzi, hogy mit kell tennie a képességeknek, de az utolsónál tnácstalanul marad az ember. Hogy lehet azt megtenni, hogy az érzelem is magáénak vallja az igazságot? Mi segíti itt át az őszinte embert, aki lelke mélyéig vállalni akarja a világnézetet? Egy erény, a tisztelet erénye segít ebben meg. A tisztelet az a mozzanat, miáltal lemondunk önmagunkról és akaratunk birtokáról az etikai érték számára. A tisztelet erényének kíséretében jár az alázat, az engedelmesség, fejlődésre való törekvés, szerénység, tárgyilagosság, hit, kegyelet, türelem, stb.

5 A tisztelő magatartás mindezekből valamit tartalmaz. Ez a tisztelet mindig megállásra és hódolatra késztet bennünket, az előtt ami több mint „én". A tisztelet képesít arra, hogy magunkat a felettünk álló etikai értéknek szenteljük. Burkoltan bennefoglaltátik az, hogy nem tartjuk magunkat, sem érzésünket semminél és senkinél sem nagvobbnak, mindig készenlétben állunk, hogy ahol valami nagy, értékes és szent feltűnik, ott azonnal felajánljuk magunkat. Ez a tisztelet tele van hittel, hogy van érték rajtunk kívül is és tele van bizalommal, hogy az a másik érték is épp úgy, sőt jobban tudja szolgálni a mi „életünket", mint a saját, ösztönös korlátolt életérzésünk. Akiben ez a tisztelet megvan, az meg tudja látni az értelme által eléje tárt igazságokban az értéket, az etikai érték mélységeiben önmegsemmisülten tud belepillantani és azt elragadóan szépnek találni. Aki ezt a tiszteletet birtokolja, az rálépett arra a lépcsőre, mely az igazságnak szeretetben való átkarolására vezet. Ez a tisztelet képesít arra, hogy az értékek finom vonatkozásait és szépségét meglássuk; megmutatja, hogy ami után az életérzés kívánkozik, azt az új igazság megadja: a biztonságérzetet, az erős bizalmat, hogy ez az érték is az „ént" szolgálja, életérzését növeli, csak magasabb síkban, az erkölcsi nemesedés síkján. E tisztelő magatartásban éli át az ember, hogy nem elveszett lény az, aki következetesen jár az eszményeket tartalmazó világnézet útján, hanem éppen ellenkezőleg ez jut el az élet és személyiség kifejlődéséhez. Az érzelemvilág legmélyén ez az a végbemenő folyamat, melyben az értelem igazságai ösztönünkbe, életérzésünkbe olvadnak. Énünk egy része lesz az igazság és a szerinte való élet érzelmi világunkat is kitölti. Amikor ez ember ilyen megilletődött lélekkel áll az elébe került, értelmét meggyőzött igazsággal szemben és kezd a lélek az igazság mélységébe tekinteni, akkor a lélek feloldódik, a belemerevedett érzések, ösztönzések, lelki dispoziciók feloldódnak, és helyet adnak az új igazság egész személyiséget kitöltő működésének. Ezt az oldottlelkűség állapotát néha a nagy szentek életében Isten egy szempillantás alatt teremti meg. Hirtelen csoda történik Szent Pállal a damaszkuszi úton. Az eddigi fölényes életérzése összeomlik, hasznavehetetlenné válik, ellenmondásokba, tragikumba keverné öt. Ráébred egy pillanat alatt, hogy milyen rabláncokat hordott eddig.