MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

A magyar nép ősvallása. — Fr. László Lénárd II. é. t

huzamba állítani azzal, hogy Krisztus is a negyvenedik napon ment fel a Mennybe. Ezek a párhuzamok teszik számunkra érthetővé azt is, hogy később, a honfoglalás után a magyarság oly könnyen, minden belső törés nélkül tért át a keresztény hitre. Mondhatná valaki, hogy ez nem állja meg a helyét, mert hiszen a pogány magyarok Szent István korában, sőt nemegyszer a. későbbi korokban is lázadoztak, és le akarták rázni az új vallás terhét. Akik ezt állítják, tévedésben vannak, mert ha jobban megvizsgáljuk a hátteret; kétségtelenül kitűnik, hogy pogány őseink nem annyira a vallás ellen lázadoztak, mint inkább az új hitet hirdető, „idegenből jött" papok személye ellen, s nem az ősi vallást féltették, hanem a nemzetet az idegen befolyástól. összefoglalva és áttekintve az elmondottakat, láthatjuk, hogy őseink valláserkölcsi élete miatt egyáltalán nincs okunk szégyenkezni. Sőt levonhatjuk a következtetést, hogy: ha oly odaadással szolgálunk a mindenható Istennek, és tartjuk meg vallási törvényeinket, mint ahogyan őseink szolgálták pogány Istenüket és élték íratlan erkölcstörvényeiket, úgy bízvást hihetjük, hogy az Isten is kegyesen tekint reánk, és megmenti nemzetünket a pusztulástól Fr. Lénárd. FORRÁSMUNKÁK: Ipolyi Arnold: „Magyar mythologia." — László Gyula: „A honfoglaló magyarok története." — Juhász Vilmos: „Megváltás felé" c. könyvének V. (177—234. lap) és XII. (444—462, lap) része. Vallaták az imádót, szűkölködik-e Imádottja valamiben? Feleié: Bizony szűkölködik imádókban, valamint dicsőségének és fönségének tisztelőiben. 216.