MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Herkó Páter. — Fr. Somogyváry Hetény VI. é. t

vány — vagy becenevén. Alakját az egyik századvégén megjelenő vicclap olyanná torzította, ami rendjére nézve sérelmes volt. Ezért nem nyúltak eddig életéhez és innen származik a nagy hallgatás. — Ilyenformán joggal nevezte az egyik róla szóló közlemény Herkó pátert a „magyar egyháztörténetírás szerencsétlenjének". Nagy tevékenységéről, fáradozásáról alig történik említés és alakját jobban megőrizte a népi hagyományok és szólásmondások ködbe süllyedő világa, mint a levéltárak és könyvtárak sárguló, porosodó papirosa.

6 „Szavára egy emberként indult meg a palócság." — Herkó páter nem volt a tudomány embere, nem épített és írott műveként is csak egy, ma hozzáférhetetlen levele maradt ránk. Emlékét, ízlését, kultúráját nem hirdetik alkotások. Herkó páter a népben alkotott, a néppel munkálkodott: lelkipásztor volt... Antunovicsból — Herkó páterig ... Érdekes és tanulságos vizsgálni azokat az eredőket, amelyek egy ilyen átütő egyéniségű népvezér, illetve ihlető, egyéniségének összetevőivé válnak. Milyenek azok a mélységek ahonnan jönnek és milyen magasságokba lendülnek. Bármilyen hihetetlenül hangzik, de Herkó páter, a magyar szólásmondások hőse, vérében nem volt magyar. Szülei, de legalább is atyja, ahhoz a kétezer bosnyák család egyikéhez tartozott, akik P. Maravity Marián ferences püspök beszámolója szerint 1645—55 közötti időben vándoroltak Boszniából Magyarországra, az egyre elviselhetetlenebbé váló török nyomás elől.

7 Igaz, hogy itt is török uralom alá kerültek, de itt legalább Európa szeme előtt voltak és érdekükben síkra szállhatott a szultán katolikus alattvalóinak protektora, a császár diplomáciája. Leginkább a szultáni birtokokon helyezkedtek el, ahol az élet, a bánásmód és az adó elviselhető volt. így hatolnak be Szabadkára és a színmagyar Szegedre. Számuk már a nagy bevándorlás előtt, 1640-ben akkora, hogy a szalvatoriánus ferenceseknek Szegeden külön Concionator Dalmatarum, vagy Bosnensium-ról kellett gondoskodniok. 6 Új Magyar Sión, 1875. évi. 396—97. 7 Bozsitkovic: Kriticki Ispit popisa... 79. és Fermendzin: Chronikon. 41. Idézi P. Unyi Bernárdin: A mohácsi ferencesek története. Gyöngyös, 1943, 152.