MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december

Életérzés, világnézet, hit. — Fr. Sós Ányos VI. é. t

Ügy látszik, hogy ismét vissza vagyunk utasítva a magunk erőlködésére a természetfeletti életünkben is. Akkor miért volt jó ilyen sokat beszélni a Szentlélek működéséről? Azért, hogy bizalommal, hittel várjuk a Szentlélek működését és türelemmel viseljük el a hit homályát. A Szentlélek meg fogja tenni bennünk azt, amire az Űr Jézus küldötte. De magunk is mindent tegyünk meg, neveljük a tisztelet lelkületét magunkban a természetfeletti világ iránt, és sohase fáradjunk el, mint oly sokszor látni ezt a nekibuzdulásokat követő lehanyatlásokat. Noviciátus után, papszentelés után, a természetfeletti világ hangulati megélése után megint visszaesünk régi, természetes életérzésünk hatalmába, a helyett, hogy kitartással, hittel, türelemmel, imádsággal állhatatosan cselekdnénk és várnók a mindeneket megújító Szentlelket. Nem szabad kritizálni áhítatgyakorlatainkat, a szegény ember erőlködéseit, nem szabad a világbölcs cinizmusával lenézni semmit, amit a nagy szentek kigondoltak, amit megszentelt a keresztény hagyomány, ami klasszikussá érett a lelkiélet gyakorlataiban. Ez elégetné a tisztelet szellemét és elhervasztaná a Szentlélek friss működését. Életérzés — világnézet — hit. Ennek a három lelki megnyilatkozásnak összefüggéseit kerestük. Az eredmény ez: Az az ideális állapot, ha az életérzés azonosul a világnézettel, majd a hittel. Az életérzés adja a lendületet, a hajtóerőt, egyben a biztonságérzetet, a világnézet pedig hozza az igazságot, az értékek magasrendű eszmei világát. Ezt az azonosulást az átélés hozza meg. A világnézet síkján lehetséges ez természetes erőkkel, a természetfeletti élet síkján gyökérszerűen a belénköntött isteni erényekkel, tökéletesen a Szentlélek ajándékaival valósul meg ez a folyamat. A természetes és természetfeletti alakulás ilyen megkülönböztetése azonban csak módszeres és nem valóságos. A megváltott emberben minden erő egyszerre működik. Minden, ami tiszteletet igényel, ami előtt áhítattal, kitárult lélekkel kell megállni, minden, ami igaz, jó, szép és szent egyúttal rész Istenből is, és minden megilletődés, tisztelet, kitárulás, feloldódás egyúttal a Szentlélek ihletése is, mely észrevétlenül, csendesen mindenütt fújdogál, ahol figyelmet, hajlékonyságot, természetes tiszteletet talál. Azt felfokozza, szeretetté növeli és azonosulássá teszi. A mi részünket megtehetjük, kell is tennünk, hogy lelkünket a világ szellemétől zsákmányként elragadjuk és a Szentlélek kedves lakásává tegyük. Fr. Ányos. IDÉZETEK: 1. Komis: A lelkiélet III. 325 1. — 2. Makkai János: Urambátyám országa. 93 1. — 3. Schütz: A bölcselet elemei. 240 1. — 4. Horváth Sándor: Intuíció és átélés az „örök eszmék..c. gyűjteményében. 148 1. — 5. L. Noszlopi László: A szeretet. Bp. 1932. 45. és köv. 1. — 6. Schütz: Dogmatika. II. 203 1. — 7. L. Thom. I. II. q. 68. a. 2. — 8. L. Bon: Breviloquium. V. V. — 9. L. Scheeben III. 441 p. — 10. Horváth Sándor: örök eszmék... 88—91 1. — 11. L. Brevil. V. V. Egryéb forrásmunkák: ösztönös és tudatos világnézethez: Noszlopi: Világnézetek lélektana. Életérzéshez: Karácsony S.: Ocsúdó magyarság. Tisztelethez: Schütz: Az ige szolgálatában. Oldottlelkűség állapotához: Veres P.: Mit ér az ember, ha magyar.