MAGYAR UMBRIA 1934.

Á ferences egyéniség érvényesülése B. Duns Scotus bölcseletében. A XIX. században keletkezett az a fölfogás, hogy minden mű magánhordja mesterének vonásait, amennyiben mindenki a maga egyéni fölfogása és világnézete szerint felel meg hivatásának és nyomja rá egyéniségének bélyegét. Nitzsche ezt az elméletet átvitte a filozófiára és azt mondotta, hogy a bölcseleti rendszer a bölcselő legegyénibb alkotása s rajta a bölcselő legszemélyesebb vonásai ütköznek ki. így lesz a bölcseleti rendszer alkotójának önvallomása. Ha tehát a ferences Duns Scotus filozófiáját vizsgáljuk abból a szemszögből, hogy egyéniségének milyen jellegzetességei verődnek ki rendszerén, okvetlenül rá kell találnunk a ferences szellem kisugárzására és érvényesülésére. A franciskánizmusnak ezt az átütő erejét akarom most igazolni Duns Scotus bölcseletében s épen ezért viszszatérek először Szent Ferenc Atyánkhoz, hogy benne a kristálytiszta ferences szellemet a maga eredetiségében bemutatva, azt bölcselőnk rendszerére alkalmazhassam. I. Assisi Szent Ferenc egyénisége páratlanul áll a világtörténelemben. Az a rendkívüli színgazdagság, az a lebilincselő harmonikus kedély, az a csodálatos életemelkedettség, mely Szent Ferenc Atyánkban a közvetlenség legkeresetlenebb bájával, az egyszerűség tüneményes lendületével s az életszentség misztikus varázsával párosul, az eszményiségnek oly magaslatára emeli őt, hogy hatása korokat képes rabul ejteni. Hogy megérthessük ezt az üstökös egyéniseget, vegyük részletesen szemügyre sajátos ielki alkatát. Szent Ferenc mindig egyéni utakon járt. Mikor megcsendül lelkében Krisztus hívó szava, nem vonul kolostorba, nem menekül valami remetebarlangba, hogy évszázadoktaposta ösvényen kövesse azt, hanem új csapást vág a legszentebb törekvések mezején. Annyira szakít a régi életformákkal, hogy szerzetalapításra először nem is gondol. „Inkább vallásos szövetkezet lebeg szeme előtt, melyet nem annyira a regulák szövevénye, mint inkább a vallási és erkölcsi eszmények közössége tart össze. Egyáltalában a formákkal, a szabályokkal és a szervezkedés kérdéseivel szemben mindvégig idegenkedéssel viseltetik. Csak a lényeget a szellemet tekinti, a többit mellékesnek, tehát figyelmen kívül hagyhatónak, elhanyagolhatónak hiszi. A lényeget pedig az evangéliumi élet megújításában, vagyis az alázatos Krisztus és apostolai nyomába való hű odaszegődésben látja."

1) Nem fogadja el Szent Domonkos egyesülést célzó indítványát s a rendszeres szerzetesi életmód folytatását sürgető testvéreknek határozottan feleli : „Ne beszéljetek nekem semmiféle szabályzatról, se Szent Benedekéről, se Szent Ágostonéról se Szent Bernátéról, se semmiféle más életformáról, azon az egyen kívül, melyet nagy irgalmasságában nekem az Ur kijelentett és megmutatott. Ugyancsak az 1) Balanyi : Assisi Szent Ferenc élete. Bp. 1925; 63 lap.