MAGYAR UMBRIA 1934.

Imájában megmaradt az affectiv Ferenc : imára szólitja a csicsergő madarakat ; Nap bátyját, az égitestet, nővéi kéjét, a tiszta csobogó forrást. . . Imádkozik a fölfeszített Üdvözítőhöz ; a szeretet rabjához az Oltáriszentségben, Karachterisztikusan nyilatkozik meg a következetes szeráphi szeretet, akkor, amikor nem elégszik meg az imádattal, hanem az elhanyagolt templomok tisztogatására seprőt ragad, hogy az Elfeledett hajlékát megtisztítsa a pókhálótól és szeméitől. E tetben benne van a hivő, érző, imádkozó, tevékenyen szerető Szent a Bajloni Szent Paskál atyja... V) Az annyi finomsággal ékeskedő lélek, akii nagylelkűségében mindenekfölé helyezte az Istent, a Magasságbelitőlhasonló figyelmet érdemelt ki. Tiszta lelke állandóan fön járt Istennél, hogy irgalmát esdje ki bűneire. Mig ő, maga nem vette észre minél többször tette ezt annál több lett az Ur előtt. Végül már nem is a közös fogadtatás utján jár el, hanem bizalmasok meghittségével ; az imádság legmagasabb fokára hágott, a via unitiván eggyé lett Krisztussal, amint a szeretett tanítvány mondja : „aki engem szolgál, engem kövessen ; és ahol én vagyok, ott leszen az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, megfogja azt tisztelni az Atya.

1)" E tisztelet verődött ki a szentség drágaköveiben, az elragadtatások ajándékában s a legkitüntetőbb ékítményben Krisztus öt sebének rózsáiban mit Szent Ferenc kapott. VI) Elragadtatása nem rabolja el őt az emberiségtől, hanem új alkalmat nyújt neki Krisztus szeretetére a felebarátban Az „egészen katolikus Ferenc egészen apostol is" — totus apostolicus ! Szépen mondja Dante, már kiindulási hasonlatosságára rámutatva : „Arany és ezüst nélkül kezdte Péter, Ferenc szegényen és alázatosan".

2) A nursiai szent Törvényhozó mottóját ugyancsak felvette munkatervébe. Az „ora et labora" nála is szerepel ; de nála a munka szabadabb teret követel, mint hogy ő maga az egész emberiséget szorítja szivére. Számára a szultán, a maharadzsák épen úgy gondot érdemelnek, mint II. Frigyes. Szeretete átöleli az egész Uníversumot, miként a kötél derekát. Szerzete apostoli Atyja nyomán ugyanígy az elmélyülés talajába ereszti hajszálgyökereit s az éhező emberiség számára termi meg gyümölcseit az activitásban, akár mint társadalomjavító, akár mint igehirdető apostol, akár mint az elveszett paradicsom felé vezető életművész. Tevékenységét ismét a roppant arányok jellemzik. Isten és felebaráti szeretete nem ismer határt, mert Jézus szavai zsongtak fülében : „A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félejem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben."

3) 0 nem félt a szultán elé állni, de nem féltek hithirdető testvérei sem, akik akár a Szentföldön, akár másutt pecsételték meg vérükkel apostolságukat s szerezték az apostoli Ferenc szerzetcsaládjának a kitüntető cimet : „Mit ihrem Blute verschenderische Familie" (A vérével nem fukar" íjláíT XII. 26. 2) Dante—Babits : Par. XII. 88—89. 3) Ján. I. 4-8. 16—18.