MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM

A lelkibetegségekről

eggyüttes alkalmazásával minden kétséget kizáróan megállapítható a lelkibetegséggel együttjáró szellemi fogyatkozás- Különböző feltett kérdéssel próbálkozunk a „gyanús" gondolkodásmódját, associációját, tájékozódását, általában egész intelligenciáját megállapítani. Nem szabad azonban ezeknél sem arra gondolni, ha a páciens egyik vagy másik feltett kérdésre nem tud kielégítő választ adni, hogy az már feltétlenül elmebeteg. Az se kerülje el figyelmünket, hogy ma alig találunk olyan embert, aki minden irányban teljesen normális ; kisebb rendellenességeket mindenkinél találhatunk, de ezek olyan jelentéktelenek, hogy a mindennapi életben fel sem tűnnek, és így egyáltalán nem számottevő jelenségek. Ha már most az egyes lelkibetegségeknek a lelkiéletre gyakorolt befolyását tekintjük, úgy a ma már leginkább elfogadott felosztást kell követnünk, amely szerint vannak : a lelkiéletet befolyásoló, annak fejlődését akadályozó, azt átmenetileg és végül azt teljesen felfüggesztő lelkibetegségek. Az első csoportba, vagyis a lelkiéletet befolyásoló betegségek közé tartozik a neurasthenia, a hypokondria, a hysteria és epilepsia. Mivel túlságosan hosszú lenne itt valamennyi lelkibetegségről teljesen kimerítő kórképet adni, meg kell elégednünk azok rövid jellemzésével. Neurasthenia (ideggyengeség) mostanában a legszélesebb körökben elterjedt betegségek egyike. Alig találunk olyan embert, aki kisebb-nagyobb mértékben ne szenvedne ebben. Oka rendesen a túlfeszített munka, amely idő előtt „felőrli az ember idegzetét". Ez a gyöngeség f léggé érezteti hatását a szellemi életben is. Jellegzetes vonása a nagy fáradságérzet, amely kapcsolatos a túlságos ingerlékenységgel, néha mélabús hangulattal. Az ilyen betegnél megfigyelhető az általános akaratgyengeség, a könnyű befolyásolhatóság. Vannak azonban jellegzetes testi tünetei is, pl. remegés, izomrángások, görcsök a test legkülönbözőbb helyén. Aránylag könnyen gyógyítható, leginkább jó táplálkozással és pihenéssel. Hypochondria az előbbivel rokon betegség, azzal többször szorosan összefügg. A betegség tulajdonképpen nem más, mint az, hogy a beteg a legkülönbözőbb betegségekben szenvedőnek képzeli magát, sőt nemcsak képzeli, hanem érzi is azokat a betegségeket. Ezt sosem szabad szem elől tévesztenünk. Fájdalmai, bár nincsen azoknak szervi okuk, mégis ténylegesen meglévők, a beteg éppenúgy érzi ezeket, mintha azok szerviek lennének. Előfordulhat, hogy ténylegesen beleesik a képzelt betegegségbe, annyira ráirányítja figyelmét arra a szervre, hogy mintegy autószuggesztióval megbetegszik. Oka különféle; az előbb a neurastheniánál említetteken kívül, lehet az éppen az ellenkezője is, vagyis unalom, tétlenség, de leginkább népszerű orvosi könyvek olvasása a kiváltó ok. Gyógyításánál a kellő tekintély alkalmazott okos szó még a legcélravezetőbb. Némely esetben a szelíd gúny is használhat, de általában inkább árt. Sokszor az ügyesen alkalmazott, teljesen ártalmatlan „orvosság" is jó eredményt mutathat fel (festett víz, teák stb.).