MAGYAR UMBRIA 1934. 2. SZÁM
A marianus ferencesek hazánkban II. Endre és IV. Béla uralkodása alatt
kevesen tudtak megmenekülni a biztos halál elől. Ezzel megkezdődött a magyar Ferenc-rendieknek az a nemzeti szerepe, mellyel kitörölhetetlenül beleírták nevüket hazánk történetébe. Mert „valamint a magyar nemzet történelméből lehetetlen tanulmányozni egy boldog nemzet boldogságának történetét, éppígy a magyar franciskánusok történelmében is hiába keressük az Assisi Ferenc boldog franciskánusainak típusait. Ami a magyar történelem, az a magyar franciskánus: viaskodás, szenvedés, örömtelenség, sírás, véres halál. És minél nagyobb a magyar sírása, fájdalma, annál nagyobb franciskánusának szerepe ..." 2) Az ország elpusztult, de királyát az isteni Gondviselés annyi fenyegető halálos védelemmel szemben is meghagyta az árva hazának. Mikor Béla az országba visszatért, könnyezve tekintett végig a mindenfelől égnek meredő romokkal éktelenített földjén. De lelki ereje legyőzte szívének fájdalmát és Istenben bízva megkezdte második honalapító munkáját. Föladatának megvalósításában számos világi és egyházi tényező támogatta. Többek között a ferences atyák is. Az a kapcsolat amely IV. Béla és a Ferenc-rendiek között már az ifjú király uralkodásának első esztendőiben meg volt, az most sokkal bensőségesebb és melegebb lett. 1242-ben újból fölépítette a lerombolt esztergomi templomot és kolostort; a testvéreket pedig bizalmas barátaivá tette. Régi rendi hagyomány megőrizte annak a kedves epizódnak emlékét, mely szerint a szerzeteseket ekkor maga a király ünnepélyesen, fehér zászló alatt vezette be új otthonukba és személyesen iktatta be őket annak használati jogába. 3) A „királyi tanács" tagjai közé is fölvett néhány buzgó atyát és tanácsukra igen sokat adott. 4) Sőt a királyi család gyóntatóját is közülük választotta. De nemcsak Béla bizonyította be a testvérek iránti jóindulatát, hanem a főurak és városok, nemkülönben a koldussá lett nép is versenyeztek egymással ebben és mindenütt tárt karokkal fogadták a szegénység egyszerű apostolait. A magyar provincia ekkor még nagyobb lendülettel indult a fejlődés gyümölcshozó útjára. Egymásután látjuk feltűnni a soproni, sárospataki, nyitrai, besztercei stb. kolostorokat. A nép természetesen özönlött a testvérek templomaiba és több alkalommal különböző egyházi szolgálatokra kérték fel őket. 1) 2) P. Zadravecz I. : Ferenc-rendiek a magyar történelemben című könyvhöz írt előszavában. 3) P. Emericus Pavich: Ramus visitanti olive seu descriptio Prov. S. Joann. a Cap. nuncupatae. Budae 1763. p. 2. 4) Wadding : Ibid. t. II. p. 392 Venerabiiis REX Bela . . . ordinavit et praecepit, magna et ardua negotia Fratrum Minorum fideliter commitli, ac etiam per CO/ um consilia finaliter terminari. . . " x) Azonban lasacskán oda fejlődtek a viszonyok, hogy a lelkipásztorkodás a szerzetesek hatáskörébe került, ami ellentétbe hozta őket a megállapodott világi papság érdekeivel. Rengeteg visszatetszés, irigység s rágalomnak lett ez forrásává. Oka főleg az volt, hogy a világi papság nem akarta elismerni a ferenceseknek adott pápai kiváltságokat, hanem mindenben és állandóan saját hatásköre alatt akarta őket tartani. Sőt érvénytelennek nyilvánították a hívek vasárnapi misehallgatásét is.
