MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

A "FEKETEKABÁT" ÓHAJA

Azonban a megpróbáltatások ez else napjaiban is volt részére egy ki* alkalmi vigasz. Az egyik reggel az idegen szavaknak látszólag végnélküli ismétlése után, a misszionárius atya egyedül ült a mohos padon,

s az előtte levő tárgyak neveire próbált emlékezni. Ujjain ellenőrizve azokat újra végigment a listán, midőn egyszer oly szomorú érzés és honvágy fogta el, hogy szemei önkéntelenül könnyel teltek meg

f Ekkor egy szerény rántást érzett a manikáján. Amint fejét felemelte, cso dálkozó gyermckarccal találkozott. Vedd,- szólt a kis lány- a Napsugár szedte számodra

1,' s két kis kezében hatalmas harmatos' levelet tartott eléje, melyen édesizü bogyók voltak. A kis leányka az indiántipus szerint igen bájos volt. Vörös orcái teltek voltak, szemei pedig telvék érzéssel. A misszionárius atya szavak után tapogatódzott, hogy a neki uj nyelven köszönetét nyilvánítsa. Elfogadta a kegyes ajándékot, de a kicsinek szavaim nagyon csodálkozott. Napsugár?"-ismételte. A kis leány fejével szemérmesen igenlőlog bólintott, majd magára mutatva szóval is megtóoldotta: n Én - a Napsugár! " Tehát ez volt a neve. S valóban alkalomszerüleg nagyon találó volt a név, mert az ő magányos, szomorú szivére meleg napsugarat hozott. I'ikor már nagy nehezen megtanulta szavaikat,- nem sok kellett hozzá és kis mondatokat is tudott szerkeszteni. Sőt nom sokára örömmel tapasztalta, hogy majdnem könnyedén meg értik az indiánok. Azon napokban már a törzs betegeit is meglátogatta.Sokszor jótanácsokkal és segítséggel szolgálhatott, de viszont gyakran került szembe a kuruzslóval. ,

f Nincs reá szükségtek- magyarázta a testvér a betegeknek, sem éles pálcáira, sem idézéseire és vad ugrálásaira. Pihenés és csend kell nektek; A Feketekabát módszerei csodásak voltak. Látogatásait , gyógyténvkedéseit rendszerint javulás követte. Némelykor azonban söt-ét pillantásokkal találkozott és a szerető kezet, melye a kereszttel áldólag. emelt rájqk, durván eltaszították. \ M