MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

KRÓNIKA

KRÓNIKAo Rovatvezető: fr. Kapisztrán . Ha klerikátusi életünk sok sinü esemény-sirál a IbóJL akarunk egységes képet szőni, bizony hosszú idő-fonalak mellett tudok csak eljutni és eligazodni az én kis naplóm rengetegében* Mindenesetre vissza kell mennem olyan távolságokba, amelyek min denikünk elótt nagyon elavult és már a feledés homályába me rillt eseményeket tárnak fel, de amelyekre nekünk mégis kedves visszaemlékezni

fsdjnásck előtt pedig az újság szinével fog hatni. Egy szóval kezdjük ott, ahol végeztük, Julius 10-én, amikor az ismét lesoványodctt fr. Krizsőt búcsúztat tuk. Akkcr sokan azt hitték, hogy már csak koporsóba lát juk viszont - és ki hitte volna - hogy pár hónap múlva atlétai • alakja teljes erejének virágzásában fog szemünk előtt p-cínpázni. fie nem akartk az események scrrendjén máris valamit vál toztatni. 11* Megszekott kirándulás - hát természetesen a - Mábrá"ba. Kedves Olvasóim talán bcsszankeônak is,hegy ugyan mit firkálunk arról a Mátráról annyit ! I Pedig manapság sokkal különb irók is a megszokottság szürke tintája helyett a magasztalás és reménykedés zöld levébe mártogatják jó forgó tollúkat. A Mátrán van Magyarország legmagasabb csúcsa a Kékes és ez elég nevezetesség, még ha barátok másznak is föl a tetején fölállított fából készült Vas-kilátóra. Ránk nézve még az is nevezetes volt, hogy P; Ottó mutatta te - mint volt cserkész - sza kác

s-művészetét; amelyről azonban nem óhajtok bővebben nyilatkozni! i 23. Szomorú hangulatban veszünk bucsut P, Szaléztól. Hej, ha a kronika-rovat több tért engedne és bennem több költői véna volna, micsoda búcsúztatót csapnék; mert ha valaki méltó erre, ugy a mi drága Szaléz atyánk . Nem volt nemes eszme, amelye-i