MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

A "FEKETEKABÁT" ÓHAJA

mondókájukat• DE c jellegzetességüket csak azért figyelte meg, mert általuk vélt utat találni a lélekhez, mely a vadak mindegyikének ott égett keblében» Fiatal hősünk pap volt és pedig' buzgó franciskánus misszionárius. Azért hagyta' el édes szülő hazáját Írországot, hogy KRISZTUS ORSZÁGÁT terjessze a földön, hogy az Üdvözítőnek szeretettel trillázó lclkekké tegye ezen tudatlan, de nemes sziveket. Csak nein rég érkezett ide hosszú tengeri útjáról s az árucsere háználmegtanult egy-két szót a törzs nyelvéből. Hogy valóban mily keveset tudott, csak most vette észre, mikor ma az általuk kiejtett egy-két szót megakarta érteni. Miután az indiánok mindent elintéztek,

s vissza készültek csónakjaikhoz. Az ifjú misszionárius eléjük állt s sza vakkal, mozdulatokkal könyörgött, hogy ö is társukul szegődhessék. Az indiánok megvetőleg néztek végig rajta, és finom, fehér arcbőrére mutogatva gúnyosan kinevették. De ő még buzgóbban könyörgött. Közben a vadak egyik fennakadt csónakjukkal bibelődtek s hogy könnyebben lerázzák a tolakodót nyakulírói, integettek neki, hogy ségit

sen. r

i Vájjon sikerül-e neki- kérdezte társait az egyik vad gyhakvóan. Az ifjú szerzetes nem kérette magát. Erős karjának egyetlen lökésével a mocsárban megfeneklett legnagyobb csó=nakot kiperditette a folyóra. Erre a vadak érdeklődni kezdtek irányába. Ünáluk az erőmutatványok mindig érdeklődésre találtak. Erezték karjának erejét s evezési mozdulatokat tettek. Sugárzó arccal hevesen bólintott fejével a misszionárius s o is hasonló mozdulatot tett. Azt gondolta, hogy nyert ügye van, de a csalódás árnya ült szemeire, mikor ismét tagadást olvasott ki a mogorva, komor arckifej esésekből. Ekkor eszébe-jutott valami. Iliért nem gondolt erre előbb? Hirtelen mozdulattal zsebébe csúsztatta a kezét, majd ragyogó, fényes tartalommal húzta azt vissza . Üveg gyés^yők, ragyogó csecsebecsék és fénylő kapcsok voltak kezében. Ilóí^aztán igazán nagy volt az érdeklődés. Hangos e-zavak kis^ret^&çn vették körül, amiből azonban nem értett egy kukkot sem. lan^i kinyújtott kézbe helyezett egy^gy ragyogó gyöngyöt* pettye^tt nyatí^icat,-. ^ivárványszinü karperecet«