MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM
KRITIKAI REALIZMUS
A dolog most már szón fordul meg, hogy lehet-e érzeteimből következtetni a külvilág létére. Ezt próbáljuk most.igazolni! ft./ Nem vagyok a jelenségek ura. Igaz hogy bennem kelet keznek és a lélek a teremtejük, de a 1élelmek s z ü k s é gképen létre kell hoznia őket bizonyos külső hatásokra. Az asztal képzete bennem van, de nem tudom megtenni, hogy ehelyet a barna s durva asztal helyett esetleg valami fekete és finom asztal képe keletkezzék. Ahányszor ránézek az asztalomra, m. iádig ugyanezt az asztalt látom,.Tehát az én. képzetem rajtam kivül valami mástul is függ, ami független ugtőlem, mint a képzetemtől. Vagyis képzetemen kivül kell lenni valaminek, ami nem képzet, hanem valóság. Ebből az érzeteimnél mcgállapitott függés viszony búi következik a külvilág léte. b./ A jelenség világban fennálló csodás rend teljesen megbomolnék és érthetetlen lenne sok minden, ha nem vennők fel a jelenségeknek megfelelő valóságot. Miért kell pl. a tavasszal zöld vetést ősszel megnőve látnom* holott én ezt a no vekedést nem képzeltem el. A Skolasztika tétele szerint mindi azt a magyarázási módot kell választani, amelyik egyszerűbb. Az állatok cselekvését pl. ki lehet magyarázni az ösztönből is, tehát nem kell és nem is szabad felvenni az észt. Ezen esetben pedig legegyszerűbb magyarázás! mód a külvilág felvétele . c./ A külvilágba vetett hitünket készen találjuk és nem érvelés utján szerezzük. Ezt a hitet ép ezért ösztönszerű, vagy természetszerű hitnek, tudattalan tudásnak is nevennet~ jük. " Ami g ez a hit semmi nehézséget nem támaszt, sól'ellenkezőleg saját tapasztalatunk előadását inkább egyszerüsiti és rendszeressé teszi, nem látunk komoly okot arra.'hogv elvessük" ./ U.o. 21./ d./ Ezzel szemben pedig a szubjektív ideálizmiV súlyos öne1lenmondá s ban szenved, kikor szóval vagy irássa] vitatja álláspontja helyességét, ugyanakkor tettével cáfolja egyúttal Önmagát. Hallgatagon ugyanis, elismeri azok önálló létét, akikkel vitatkozik, i e./ Érdekesen érvel Jerusalem az emberek tudattartalmából a szubjektív ideálizmus ellen. " A szigorú ideálista számára -mondja- a többi emberek természetesen csak jelenségek.
