MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

GÁRDONYI GÉZA VILÁGNÉZETE MÜVEIBEN

ő". számára nyilik, a madarak neki énekelnek. Szóval ővé az élet minden szépsége, boldogsága, nem a városi irodaférgeké* / Hogyne kereste wlna a csendes faltsi életet, az álriiQ$ozó természetet, mikor ezek a költői lélek igaz megtermelekiyitői. A virágzó sályi vadrózsabokor lehelte szivére, lclkàPQ először " a poézis leheletét, azt a gyönyört, azt a mámort, mikor a végtelen szép, az isteni érintése alatt valami éde? borzongás futja át a lelket s az ember nyilt szemmel álmodik". /6/ Eljegyezte magát a természettel

J \ Ki tehát a szabadba,- volt jelszava! A virág illatától, a méhek döngicsélésétől, csillogó napsugártól, repülő drágakövektől telitett duzzadó élet közepébe« E költői motívumod körében érezte Gárdonyi jól magát. S" fogékony lelke megtelj az eleven, szűz természetnek, az anyai föld életének szine ivei, hangjaival, soha ki nem mosódó illatával: a teremtő művészi képzelet gazdag, eleven, termékeny kincsestárával"./6/ Elnézegette itt, miként bontogatja az imént még alvó tavaszi élet erejét a napsugár csőkiára, a szellő cirógatására. Gondolatokban elmerült lélekkel s mélázó szemmel nézegette a kérges kezek csendes munkáját, a teremtés művészetét. Csak egy példát hozunk a mondottak igazolására! E sorok olvasásakor a mi lelkünket is megérinti a föld illata. Halljuk a madarak énekét. Érezzük a csendes tempót: a szántó-vető ember lépésében, é rezzük az ütemet: a szántó-vető ember kézmozdulataiba^. " Szeréten nézni a szántó-vető embert a munkájában,-Írja Gárdonyi« Az Ősembert látóra benne, aki még anyjának érzi a földei. A táj csöndes. A földek felett kék ég. A nap fény és meleget áraszt alá. A levegőben csönd és béke. Buruez András szánt amott a Pogány-dülőn. Két fehér Ökre lassú ballagással vonja a barázda barna vonalait. András keze az ekeszarván. Is a barázdák egymást követik,mint az én Írásom a papiroson. Az 8let irása az* A természet könyvének egy lapjára ir most Bit/5/ Id. Iíéky Lajos / írod. tört. füz. ?-sz./ /6/ Sík Sándor: Gárdonyi, Ady Prohá&zka. 1929 Bp» M*