MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM
KEGYELMI VILÁG
Pedig: " Hej, lennék] lennék én is, csak lehetnék Sóvárgó lelkű turista gyerek Kószálója istenes hegyeknek A napsugár hol végighentereg..*" "j.Fs ahonnan messze-messze néznek Titkolt örömtől reszkető nagyok..." Ily vágyó sóvárgás " betűzi" lelkét s e betűkből egyegy sóhaj néha kipereg: " Lennék... De nekem más tisztség jutott." Mily kedves c megadás hangja. S tovább: n A' mindent-élte tő xíapot se látom: Keresztem csücske arcom árnyba vonta, De, hogy keresztem édes, jó, meleg S rajta keresztül Isten Napja rám tűz. Azt érzem, élem csendesen, naponta...' / Lennék! s vagyok?... Ilyen az ö lelke mindig derűs, mindig jóságos, mindig fronces. Sz'. Ference t , :boldogeága szerzőjének" nevezi s az ő hi v-j szavának ránézve parancs ölű lag hatalma volt". "Lelkem szavára, földerengett S követtem ot a hü Ferencet S boldog valék az Ő körében... DE nem időzhetem soká ott..." 4 / A magyar barát./ Annyira szereti Ferenc Atyját, ho y mindent alfelej the Csak egy marad...sz #F erenc maga, Kert őt a lalkam nem feledte el, Híven megőrzi őt a hü kebel. : i/U,o./ l'issziós lelkének kinsce régi vágya: .a régi vágyam Kajtott-üzött folyton engem, Lelkekre szomjazott a lelkem." A "Tavaszi dal :' ifjú életek tavszos halálának allegóri ája. Tavsz van s mégis "Hull a virág, hull a levél-Erre-arra l'inha csupán halni jönne -A tavaszra" "Hull a virág, hull a levél-Erre-arra
