MAGYAR UMBRIA 1929. július

Az első csók. fr. Kázmér

Újra fölnyitottam,

4ama lombosodni most akaró lugasban s igy egymásután szórhatta lapjairól szemeimen keresztül kincseit szomjas lelkembe, ZZZF.ZZZZZ zszszszsi figyelmeztetett a .xübem hallva a zümmögéso o Észre se vettem nehézkes repüléssel teltzsáku méh re pült a fehér lapra. Az állatka .fullánkját ismertem, mert számat önkéntelelül kerekre gömbölyítette az ösztön s alig tudtam visszatar;ani a méhecskére kirohanni akaró fuvallatot. Az én pajkos napsugaram ömlő aranyat öntött a méhike szárnyaira, őt is végigcirógatta meleg ujjacskáival csakhogy engem ellophass on a 'betűktől. Sikerült neki. Izgatottan néztük szemüvegemmel, hogy el bir-e repülni a méh? Combjának két zsákja szinültig volt virágporral, apró szőröcskéjén is megakadt egy-egy pici virágpor-gömb s most az öreg fóliánson pihegve gyűjtötte az erűt, hogy zsákmányát haza vihesse. Zzzzzzz zszzzz emelgette szárnyait. A napsugár azonban már hiába rajzolt az átszűrő szőlőlevelek segitségével cikcakkos arabesket köréje én ezt már nem láttam. A méhecske zizegő szárnya kiásta belőlem az első csókot és ez könnyszivárványt futtatott szememre gyermekkorom szines selymibol. Zzzzzzzzzz zzzzz zizegte akkor is körül egy bogárka az uzsonnázó asztalt. Anyám vajasmézet kent a kenyérre. A kávé és a vajakenyérközti szünetben a blúzomra repült egy bolondos katica^bogár, s én az első elemista számtan tudományom próbáltam vizsgáztatni rajtam. Egy... kettő... három bököttem feléje, ujjaimmal számolva pettyeit.Négy... négy... négy a következő szám semmiképen nem akart a nyelvemre hullni. A katicabogár pedig emelgette szár nyait veszedelmesen készülődve elszállni kezemről. Én ijedten tologattam képzeletemben az iskola nagy számológépjének feke-