MAGYAR UMBRIA 1929. július
Megdicsőülés. Költemény. fr. Elek - Egy kolduló barát emlékeiből.II. P. Dénes
! r Áh az es^! Bágyad akkor elme, test; Hazaszáll a megtört lélek; Nő a lombárny..• félek, félek. Mit hozál MA, vándor szélien , Hogy HOLNAPRA fölemeljen?... Boldog, ha visszanéz a mára Öntudatod nyájas sugára! n- /Arany J./ Alig hunyta le szemét a vén Nap, Hold asszonynénénk legott elfoglalja az eget s előmerészkednek csillag húgaink is seregestül. Lám, még sem maradtunk árván. Ügy rémlik, mintha nem is poros országúton- e^földi téreken bujdosnánk, hanem az ég csillag-iratos mezőin. Észre sem vesszük igy s már haza is értünk. Épp most ferdült be egy másik szekér is a kolostorkapun; két kis vidám barna fickó ugrik le róla:egy testvér-expedició hősei. Boldogan összeölelkezünk* Benn a folyosón körülraj zanak az itthon maradott testvérek.- Mit heztatok? mesél jetek!- vége se hossza a sok kérdezésnek. Milyen jó is az,hogy ennyien vagyunk testvérek, mily édes tud lenni ilyenkor az otthon! Nagy triumfussal tuszkolnak a refektoriumba, korülkönyökölik az aartalt, traktálnak nyakra-főre. Még a derék fra Simone is, a mindig megközelithete tien vén medve, ezúttal a legbarátságosabb vigyergások közt kinálja féltve őrzött borait a kve s tor oknak.- No de térjünk: nyugovóra; igazán ránk fér. Fönn a szobájában fáradtan rogyik jó szalmazsákjára a kolduló barát* Azután csönd...csönd... Az elcsigázott testbe hazaszáll a megtört lélek... Mt hozál MA, vándor szellem, Hogy HOLNAPRA fölemeljen?... Boldog, ha visszanéz a mára Öntudatod nyájas sugára. VÉGE. P. Dénes.
