MAGYAR UMBRIA 1929. július
Emeljük magasra Krisztus keresztjét. P. Szaléz
EMELJÜK MAGASRA KRISZTUS KERESZTJÉT! A félévi kongresszus eredményeként, mint éltető tavaszi fuvalom futott át provinciánkon, klerikátunkon a hir:Lesz önálló missziónk! A nyáron már heten indulnak. » Nagy, mélységes és igaz ez öröm és sokak lelkéből váltott ki könnyes hálaimát. Ez természetes is, mert lehet-e Igaz papi, szerzetesi lélek az, ki a Gondviselésnek ily nem várt gyorsaságú közénk nyúlását ezermillio pogány üdvének szent ügyében hálásan, lelkesen ne fogadná? Itt el kell némulnia minden okoskodásnak, imás lélekkel kell munkához látnunk, mert velünk az Ur. A szent eszme, melynek lelkünket hevitnie, munkára sarkalnia kell: Krisztus keresztjének diadalra juttatása a pogányok között is. E nagy áldozatot, talán vértkivánó eszme megvalósulásáért mindenkinek küzdenie kell, itt senki számára sincs kivétel. Kell, hogy benne égjen minden katolikus szivében, lelkében, ezzel mindenki tartozik felebarátja üdvének! Mégis, főleg a céltudatosabb munka érdekében, három nagy csoportra oszthatjuk az eszme érvényesüléséért küzdőket;!./ első csoportba tartoznak, akik lelkileg és anyagilag adakoznak, a szent misszió céljaira; 2./ a másodikba a külmisszio itthoni, sző és toll apostojai; 3./ végül a harmadikba a külmissziók tényleges munkásai. Lássuk ezeket egyenként, hogy isnerve a módot, lelkesen dolgozhassunk. I. Az első csoport, mely a leghatalmasabb, melybe beletartozik minden katolikus, egyházi és világi, férfi és nő 9 0.két jellegzetességgel jelenik meg előttünk: a lelki és anyagi se' gitség jellegével. A lelki alatt természetesen az imát értjük, melynek szükségességéről nem kell sokat beszélnünk, hisz* az Ur mondja:" Oportet semper orare, et non deficere" /1./; az
