MAGYAR UMBRIA 1929. július

Gárdcnyi Géza világnézete müveiben, II. fr. Kolumban

l

t A légy mgatndatlan lélek, millió grááussal hátrább", de a nagy mindenségben az is csak lélek"/Bibi/l£ 7- Látjuk tehát, hogy Gárdonyi/Szemében az állati és az emberi testben egyforma lélek honolj-^eak a boldogságuk foka különböző. Ugyanis sokszor öntudatuk kisebbsége miatt boldogabbnak mondja őket

r mert nem érzik annyira a lét súlyát ,s nem tudja eldönteni, vájjon melyik kedvesebb és értékesebb Istennek» Idevonatkozólag igy ir pl«: " Micsoda okos és boldog-teremtés a pillangó, hogy a virágok között tölti az életét. Ö maga is virág, csakhogy repülő virág. Amint itt lebeg előttem, hol a napsugárban, hol a a virágok vállain, ugy érzem, mintha őt jobban megilletné az emberi név mint bennünket, nehéztestü, redőshomloku, morzsahc dó óriás hangyákat, akik csak eltaposni és letépni tudjuk a virágot, s a tiszta éghelyett a földön jár a tekintetünk. Ö a boldog, a tökéletes, ő meg a szitakötő, aki a vizeknek a tündére! Mert ha a pillangó repülő virág, a szitakötő meg re pülő drágakő. Repülő zafirok, topázok, gránátok, meg tündé rek. A Teremtő a pillangót meg a szitakötőt bizonyára nem komponálva teremtette, hanem álmába, mikor a világ teremtésében nagyfáradtan alvásra dőlt a végtelenség csillagvilá gos mélyében;"/15/ 13/ A tudattal való okoskodása bölcseletileg is majnem megállja a helyét, mert bölcseletileg is mondhatjuk és helyesen: "hogy a növény öntudata alvó, az állaté már felébredt , azaz csak érzi önmagát, mivel habet sensum suiipsius seu sensum intimum. Az ember öntudata már cselekvä. Ismeri önmagát: az é n-t , minthogy habet sui-scientiam. A lélek it önmagába ütközik. S az ütközés eredménye egy nagy kérdőjel, melyet egész életén át törekszik felkiáltójellé egyenesiteni! Azonban az emberi lélek /sensu stricto/ sohasem éltetett növényi vagy állati testet. Besant a teozőfia oszlopa pedig idevonatkozólag igy ir:" A létnek mindegyik sikja-más-más fokú öntudattal áll összeköttetésben." / Wolkemberg A.:The. ésant/ 14/ Joggal fölvethetjük a kérdést: mi alakitja a testet ezzé vagy azzá a testté? Nemde a lélek? Márpedig ha mind a két testben lényegileg ugyanolyan lélek van, miért a testbeli