MAGYAR UMBRIA 1929. július

Egy éneklő passzifióra virághervadása. fr. Szilveszter

Nem hittem az utolsó pillanatig- nem, nem, hisz'az lehetetlen. Hiszen nem is olyan régen még együtt indultunk el szent vágygyal, ifjú erőben, ünnepi csendben, nagy, nagy reményekkel , szerető atyai kezek simogató vezetése mellett, kéz kézbe f o. va, dalosan, repülve indultunk szét Célunk felé...Tömjénfüst, virágillat várt rája, himnusz, zene és zsoltár és oltár,oltárfehér lelkek s fehér ostyás, szép liliomos cltár! Égtünk, vágytunk s reméltünk: miénk a világ, a biborszinü mámoros,

dar loló élet...Kinyi tjük a titkot a nagy Verbum carot s miénk lesz a tüz, a Szellem, az Élet és minden, minden:Jézus, Isten s Lélek*.. Nagy néma visszhang...Remegő kézzel nyúltam a tetemes koporsóba, hogy meleget, vért, lüktetést erezzek ott, ahol nincs; hogy keressem a szivét/ szeretetét drága örökségül e drága testvérnek! Hideg f agyá.s, kőkemény kebel...ö nem ez ő? az nem lehet, hogy akiket a jóságos Isten szeret.»

»hol az a sziv? SZÍV,

Sziv!

Je dobogó meleg sziv,édes, csacsogó, szerető testvéri sziv.„.Hol vagy te sziv, melyben hősök vére lüktetett édes, tüzes, piros.vér ; felelj te sziv,-szív! Jézus megszentelt áldozati vérének csillogó drága kelyhe!. Összes jó testvéreim nevében meleg s könnyes imájával kapcsolódva- egy KisTerézke érmet helyeztem dobogni megszűnt, feleletre néma szive fölé, habitusa ráncai közé. /Ez érzést, mit kezem akkor érzett, még élek, soh'se felejtem el./ E csekély ajándék volt sok szerető sziv drága részvét-jele, melyet koszorú helyett tettünk kihűlt szive áldozati oltárára, honnét felszállt illata annak a sok-sok megtörődöttségnek és tüzkeresztes lelkületnek, melyen a felmagasztalt áldott Krisztus benne visszatükröződött . E lteme ttük . Vékony lélekharang kísérte uttlsó fehér utján. Fehérben járta élete útjait, fehér ho hullott ekkor is, hegy szüztiszta lepel boritsa drága tetemét és fehérben aludja örök álmait, aki éltében is éàekelte:"fehér, minden fehér.».fehérbe hull a hó, fehérben lenni, fehérnek lenni jó". Meglőn tehát a nagy "Beteljesülés" és könnyezve hittünk el mindent-mindent. Még egy utolsó pillantás a mély sírgödörbe s vaskos földgöröngyök -dübörgése fejefte be a gyászts fel-