MAGYAR UMBRIA 1929. február

MELLÉKLET - SUBA JÁNOS MÉGIS FIZET

SUBA JÁNOS MEGIS FIZET. Ugy gondolom, hogy ott kell kezdenem, ahol az a gyűlés végződött; t

. i. az a gyűlés, amelyen megtárgyaltuk, hogy érdemes volna egy kulturházat emelni, mert az nagyon hasznos. Már pedig ugy is nagy falu vagyunk, meg aztán hcva-tovább város leszünk, tehát mindenki beláthatja, hogy ami egyszer hasznos, azzal a ml falunkat is művelni kell. Bár ezt sokan nem akarták belátni, de mivel már ugy is sok ideig tartott a gyűlés, mindenki azt tanácsolta, hogy ezt be kell látni.. Miután ezt az okos tanácsot mindenki elfogadta,- szétoszlott a gyűlés. Be még azt is megmondták a végén, hogy a következő alkalmas gyűlésen, tárgyalás alá fogjuk venni, hogy a pénzt hogyan is adjuk össze; amit szintén be kell majd látni a gyűlésnek, hogy ez is nagyon szükséges. Hagy csoportokban mentünk hazafelé. A mi csapatunkban éppen arról volt szó, hogy a jövő gyűlés még szebb lesz, mert hát ahhoz bizonyára több ido fog kelleni, hogy mindenki belássa, hogy a pénzt nekünk kell összeadni. Elismerem, hogy valamit mégis elfelejtettem leirni*t. i, azt, hogy a plébános, a jegyző, a kántor, a kisbíró, a mezei csősz meg még más urak is a mi csapatunkban mentek hazafelé.- lost legalább már ezt is tudja mindenki. Amint mentünk, egyszercsak hozzám, fordult, a plébános: -No Csutkás bácsi, magának nincs valami okos indítványa? Én t.i. eddig nem szóltam egy szót sem,mert tudom,hogy a tisztesség az tisztesség, akárhogy is vélekednek erről a nagy urak. De ha kérdeznek, miért ne feleljek. -Volna bizony,- mondok én. -No mi az?- kapkodnak a szo után a többiek is. -Ammondo vagyok, hogy oda sok pénz kell.- Ezt a többiek is okosan helyben hagyták, a jegyző azonban nekem ront: -Csutkás bácsi! ezt úgyis tudjuk, kár volt beszélnie. -No no, - toppantpttam én, amire a jegyző is megállt.