MAGYAR UMBRIA 1929. február

A BOLDOGSÁG

;ss ilyen lesz a jövő ifjúság lel/ke, akkor már föl lenét venni és ki lehet adni «motto pro domo" gyanánt nagy Prohászkánk hozzánk intézett prófétai fölszólitását:«Keljetek fel UmbriaMagyar Umbria!- zárdái s leheljétek a lemondás- a karácsonyörömós ailelujás és pünkösdirózsás lemondás-édes illatát ebbe a kábult világba! Budapest.

5 ^ Szilveszter. A BOLDOGSÁG. Egy régi mese szerint az emberiség jótevő angyalai lehozták egyszer régen az égbul a boldogságot. Óriási nagyságú drágakő volt ez, vakito fényű, csodás szépségű.•.Amint lehozták ujjongó örömmel, im az emberek megrohanták őket. Mindenki megakarta szerezni e kincset, mert tudták, hogy akié lesz,az majd tökéletesen és örökké boldog lesz vele. Ámde az angyalok nem egyet, hanem minden embert boldoggá akartak tenni. Kit tettek tehát? Széttörték a követ és morzsáit szétszórták az egész világon. Ettől kezdve sorsunk az leve, hogy a boldogság részekrebontott parányait összeszedegessük. Minden ajak ezt suttogja: boldog akarok lenni! Ez minden sziv egyetlen vágya. A boldogság, mely után mindenki két kézzel nyul, nem más, mint megnyugvás, melyet acélratörésben, a cél elérésében, az erre szolgálu Istentől kapott tehetségek Összhangos kifejtésében és kielégítésében találunk. New más, mint az emberiség vágyakozásának tárgya- egy magasztosabb cél eléréséért. Ez a boldogság utáni vágy jai^tmldben megvan. S vaj3

on honnan van?- kérdi sz. Ágoston is velünk, hiszen senki sem látta, senki sem besült vele, senki meg nem fogta,érzékeivel nem ex int et te ^ A vágy a boldogság után meg van benn mink valami ismeretlen, modon- Vagy az emlékezetünkben gyöke-